Egzotikus környezetben, Kolumbiában személyesen is megtekinti a kávéfarmokon folyó munkát a kemény üzleti szférát szenvedélyére cserélő Szelei Szabolcs, aki Kolumbiában, Panamában, El Salvadorban és Nicaraguában is állandó vendége a magas minőségű, fenntarthatóan üzemelő farmoknak.
A korábban többek között a Google és a Nike magyarországi marketingvezetőjeként is dolgozó, a Profession.hu-t megalapító Szelei Szabolcs ugyan komolyabban csak 2019-ben kezdett el kávéval foglalkozni, 2020-tól már saját specialty kávémárkájának útját egyengeti. Hogy mi a különbség a mono– és a polikulturális kávétermesztés között, illetve hogy mit is jelent a fenntarthatóság a farmokon, arról most az Indexnek mesélt a szakember.
Talán már sokan láthattak képeken hosszú rendezett sorokban álló kávéültetvényeket, azonban a minőségi kávé nem a gépekkel művelt, csak kávét tartalmazó földekről származik. A specialty kávék esetében mindig vannak árnyékoló fák, mert napi 5-6 óra direkt napsütésnél több nem tesz jót neki. Egy szempontból ez már polikulturálisnak is mondható, de valójában akkor lesz igazán az, amikor más növényeket is termesztenek ugyanott, például banánt, narancsot, egyéb gyümölcsöket, gyökérzöldségeket vagy illóolajokat.
Monokulturális farmoknál van, hogy rendkívül nagy területen csak kávé található, ezek tényleg hatalmas ültetvények. Itt általában már nem is emberek szedik a cseresznyét, hanem gépek végzik a munkát, hiszen itt a rendezett sorok között könnyedén tudnak mozogni különféle gépek
– mesélte az Indexnek Szelei, aki szerint a könnyedebb és sokszor jóval jövedelmezőbb termelési formánál a polikulturális termesztés azonban sokkal jobb minőségű kávét eredményez. „Nehéz a polikulturális farmokkal, hiszen ott tényleg meredek hegyoldalban, a rendkívül sűrű növényzet közé ültetjük el a cserjéket, így emberek kellenek a szüreteléshez. Őket viszont muszáj megfizetni normálisan, mert ha nem becsüljük meg őket, akkor elmennek más farmokra dolgozni. Akár 4-5 év is lehet, amíg egy növény olyan állapotba kerül, hogy már terem” – magyarázta.
A termesztés azonban nemcsak a farmereken, hanem a természeten is nagyban múlik, amely néha bizony tartogat kellemetlen meglepetéseket is.
Fájó, ha a természet közbeszól, földcsuszamlások, vulkánkitörések akár egész farmokat tehetnek tönkre. Szerencsére a legtöbben, akikkel mi dolgozunk, már generációk óta ezzel foglalkoznak, így van annyi tartalékuk, hogy újraépítsék az ültetvényt, de a kisebb farmok bedőlhetnek egy ilyen miatt. Komoly munkát igényel az egész, a cserjét el kell ültetni, mellé pedig az árnyékoló fákat és növényeket, a földet karban kell tartani, emellett pedig szükség van egy természetes vízforrásra is, hiszen az öntözést is meg kell oldani ezer-kétezer méter magasban. Nagyon összetett dolog ez, de a minőségen mindig érezhető, hogy az poli- vagy monokulturális környezetben termesztett kávé.
Panama, Nicaragua, Kolumbia, El Salvador – csak néhány helyszín, ahol az a magas minőségű, fenntartható körülmények között készülő kávé is megtalálható, melyet aSzeleiék forgalmaznak.
A hangsúly mindig is a fenntarthatóságon és a minőségi specialty kávékon volt, ezt pedig továbbra sem cserélném el a profitábilisabb, de alacsonyabb minőségű kávétermesztésre. A profitabilitás a volumenből adódik. Magyarországon a kávé kb. 96-98%-a kereskedelmi, monokulturális termesztésből származó. Viszont a specialty részaránya egyre nő, és mint minden prémium termék, abszolút értékben többet lehet vele keresni egy kilogrammon, mint a kereskedelmin.
– mondta az Indexnek Szelei, aki szerint a fenntarthatóság a munkaerő és a föld megbecsülésénél kezdődik. „Azokon a farmokon, ahol már jártam, azok természeti szempontból teljesen fenntarthatók, hiszen itt tényleg minden természetes. Nem használunk semmilyen táp– vagy permetszert, csak biohumusszal dolgoznak, ami a farmon található szerves anyagból készült komposztból indul ki. A föld minőségének javításához lovakat és kukacokat alkalmazunk, hogy teljesen organikus legyen az egész. A terület, ahol most vagyok, nemrég még egy füves puszta volt, amely tehénfarmként üzemelt, most pedig már egy komplett dzsungel.”
Szelei szerint az ő kávéjukat a farmok és az azokon dolgozó helyi farmerek teszik igazán fenntarthatóvá.
Ezeken a farmokon nagyon ügyelünk arra, hogy a munkások meg legyenek becsülve, és elegendő fizetést kapjanak ahhoz, hogy megérje nekik több idényen keresztül is szüretelni. Ha ez nincs meg, továbbállnak, és elmennek kokacserje-ültetvényekre, amelyek, talán mondani sem kell, elég jövedelmezők. Van belőlük itt rengeteg, tényleg olyan, mint a Narcos-sorozatban
– mesélte. „Fontos, hogy itt nincs gyerekmunka, odafigyelünk a munkakörülményekre. Sem a földet, sem a munkásokat nem szeretnénk kizsákmányolni. Ezeken az utakon ez az egyik célom is, hogy erről megbizonyosodjak, illetve hogy a különböző farmok között a tudást át tudjam adni.”
A hazai kávéfogyasztási szokások ugyan még korántsem tolódtak el a specialty irányba, itthon is találkozhatunk már kiváló minőségű kávékkal, amelyek íze először biztosan furcsa lesz az eddig fogyasztott sötét pörkölésűekhez képest.
Kevesen tudják, hogy a kávé egy gyümölcs, a cseresznyén és annak magjain múlik minden, Így, ha a kávé keserű, akkor az a gyümölcs nem jó, jó eséllyel éretlenül szüretelt. Alapvetően a kávé édes-savanykás ízű. Amit a legtöbben itthon kávéként ismernek, az nemcsak a kávén, hanem a pörkölésen múlik
– mondta. „Nálunk az úgynevezett olaszos, sötét pörkölésű kávé az elterjedt, amely egy agyonpörkölt kávé, aminek az a lényege, hogy a kevésbé jó minőségű termény is eladható legyen, mert bár keserű, égett íze van, de konstans, és cukorral, tejjel iható.”
A jelenleg is egy farmon tartózkodó Szelei Szabolcs elmondta, ezen kávéknak a minőség mellett az áruk is jóval magasabb a szupermarketekben kapható társakénál.
A hétköznapi forgalomban kapható, három-négyezer forintos kilónkénti árnak a többszöröse is lehet, a specialty kávék ára 7-8 ezer forintnál kezdődik. Most egy igazán különleges farmon vagyunk, ahol elképesztő minőségű a kávé, aminek kilójáért 45-50 ezer forintot is kérhetnek
– mondta Szelei. „Nagyon nehéz betörni a magyar piacra a specialty kávékkal, hiszen az emberek nincsenek hozzászokva ehhez az ízvilághoz. Nekem a szüleim 73 évesen ittak először ilyet, több évtizednyi omniázás után, és nagyon megszerették, mást már nem is hajlandók inni.”
Szelei Szabolcs 2019-ben egy nemzetközi multi marketingese volt, ahol akkori főnöke révén ismerkedett meg a kávé világában otthonosan mozgó személyekkel Balin. Ekkor ugyan még csak mint alkalmazott dolgozott kávéval, azonban viszonylag rövid idő alatt sikerült ráébrednie arra, hogy ő ezzel szeretne foglalkozni. Ezt elősegítette, hogy a cég végül csődbe ment, ő pedig gondolt egyet, és egy japán kávészakértővel, Daisuka Tanakával közösen megalapította saját vállalkozását, a Daisuke Coffee-t 2020 januárjában.
Nem volt sok ideje azonban az induló vállalkozással foglalkoznia, ugyanis februárban rákot diagnosztizáltak nála. Az életét korábban is már megkeserítő betegség hozzájárult ahhoz, hogy szeretett volna kikerülni végre a multik rohanó világából, így egyfajta terápiaként is tekint az igazi szenvedéllyé alakuló vállalkozással járó feladatokra és élményekre.
„Közel vagyok a gyógyuláshoz. Nekem ez egy terápiás dolog is volt egyben. Szerettem volna mindentől, a rohanó hétköznapoktól és a hajtós munkától eltávolodni, próbáltam újraépíteni magam. Persze a koronavírus is a legrosszabbkor jött, ami nagyon nehéz volt, de sikerült átvészelnie az üzletnek, és szerencsére most már újra utazhatok. Jó lenne, ha üzletileg is sikeres lenne ez a vállalkozás, hiszen nem lehet csak szimplán egy szenvedélynek élni a nagyvilágba” – vélekedett.
(Borítókép: Szelei Szabolcs)