Sokan találkozhattunk már azzal a jelenséggel, hogy egy korábban szelíd, visszafogott idős ember hirtelen gátlástalanul szókimondóan, meglepően őszintén kezd kommunikálni. Gondoljunk csak a nagymamára, aki az unokák szexuális védekezéséről faggatózik a vasárnapi ebédnél, vagy a nagypapára, aki úgy káromkodik, mint korábban soha. Vajon udvariatlanok lesznek az idősek, vagy már nem törődnek a formalitásokkal, esetleg elveszítik a fiatalabb korban még meglévő gátlásaikat?

A gátlások a mindennapi társadalmi interakcióink fontos részét képezik. Nem mondjuk ki egyből, ha kicsit szaglik a másik, vagy felszedett pár kilót, mert az talán rosszulesne neki. Természetesen a szókimondó vagy épp a diszkrét viselkedés a környezettől is függ, és az adott közeg társadalmi normáitól. Gátlásaink, kontrollunk a társadalmi ismereteinkre támaszkodnak, működésükben segít az a tapasztalat, hogy képesek vagyunk megérteni és előre látni mások viselkedését, gondolatait és szándékait. Ha tudjuk, hogy egy adott közegben milyen viselkedés a helyénvaló, ehhez igazodva alakítjuk magatartásunkat.

Agyi szűrő

Ez a gát vagy szűrő a prefrontális kéregben, agyunk elülső lebenyeiben működik, és felelős a személyiség kifejezéséért és a komplex kognitív viselkedés tervezéséért. Ha az agynak ez a része nem jól funkcionál, nem úgy viselkedünk, ahogy az adott környezet megkívánja.

Az öregedő szervezetben normális folyamat az agy zsugorodása, az agyszövet mennyiségének csökkenése, ez a változás erősen hat a sejtek egymás közötti kommunikációjára. Az agyitérfogat-csökkenés nem egyszerre jelentkezik az agy minden részén, domináns területe éppen a személyiségért és attitűdjeiért felelős homloklebeny.

A kutatók összefüggésbe hozták a homloklebeny életkori zsugorodását a gátló kontroll és a szociális kogníció (a társas magatartásformák hátterében álló megismerő folyamatok) hanyatlásával. A tanulmányok azt is kimutatták, hogy az idősebb felnőttek másképp reagálnak társadalmilag kínos helyzetekre, mint a fiatalabbak. Például nehezebben ismerik fel, ha valaki tapintatlanságot mond, és nehezebben értik a szarkazmust.

Egyes ritka esetekben a „szűrő” elvesztése egy komolyabb betegség jele is lehet: a homloklebenyek sérülésére, szélütés miatti károsodásra vagy olyan neurodegeneratív állapotra is utalhat, mint a frontotemporális demencia. Ez a kór az agy homloklebenyét és/vagy halántéklebenyét érinti, befolyásolva a személyiséget, a viselkedést, a beszédet és annak megértését. A betegséggel járó szimptómák: a gátlások elvesztése és a társadalmi konvenciók figyelmen kívül hagyása. Tehát a betegek karaktere, személyisége megváltozik, de a gátlástalanságon kívül más tünetek is kísérhetik ezt a fajta demenciát: apátia, étkezési zavarok, személyes higiénia hanyagolása.

Nincs szégyen, de van boldogság

Julie D. Henry 90 különböző korú felnőtt bevonásával végzett kísérleteket az érzelmekkel összefüggésben, és munkatársaival azt találta, a fiatalabb felnőttekhez képest az idősebbek kevésbé törődnek saját érzelmeikkel (például a büszkeséget mindig mással kapcsolatban érzik – unokák, soha nem magukkal), és kevésbé élik meg érzelmeiket, különösen, amik magukra irányulnak – mint a szégyen, bűntudat. A boldogság és az élettel való elégedettség általános szintje viszont, talán épp a szégyen és a bűntudat hiánya miatt, magasabb.

Az öregedés bölcsessége, hogy megtanuljuk elengedni a „szűrőinket”, és kevésbé törődünk a merev társadalmi formákkal, elvárásokkal. Lehet, hogy az idősek már eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy ne érdekelje őket, mások mit gondolnak róluk, és nyíltan ki merik mondani a véleményület.

Az agyról és az öregedésről meglévő ismereteink alapján nem kell egyből betegségre gyanakodni, ha valaki túl őszintén vagy szabad szájúan beszél. Ha túljutottunk a sokkon, próbáljunk meg nem magunkra venni, és tudjuk be a derűs, őszinte idősödésnek. Azonban ha a másik kommunikációja nagyon távol áll a személyiségétől, szélsőséges vagy túlságosan közönséges, érdemes felkeresni egy orvost!

(Borítókép: MTI / EPA / ANSA / Matteo Corner)