Craig Walmsley, egy londoni üzletember véletlenül óriási tudományos szenzációra bukkant: a 17. század egyik legjelentősebb filozófusának, John Locke-nak egy eddig ismeretlen kéziratát találta meg.
A kézirat, „Miért fogadjuk el a pápistákat, akár mindenki mást”, megdöbbentette a kutatókat, mert Locke katolikusellenes nézeteiről volt ismert, az új értekezésben viszont egy sokkal toleránsabb szerző szól az olvasókhoz.
John Locke, az empirikus filozófia egyik legnagyobb alakja, az 1600-as évek közepén azt hirdette, nincsenek velünk született eszmék (idea innata), csak „tabula rasa”: az ember „tiszta lappal” születik és még az erkölcsi, teológiai nézetek is a tapasztalattól függenek. Locke felfogása szerint kétféle tapasztalat létezik: érzékszervi és lelki, ezek alakítják ki ismereteink elemeit, az ideákat. Az ő híres mondása:
Semmi sincs az értelemben, ami előtte nem volt az érzékekben.
Politikai filozófiája a felvilágosodás legjelentősebb képviselőjévé tette, és a liberalizmus előfutárává. Szerinte a hatalom birtokosainak feladata a tulajdon szabályozása és védelme, a közösség erejének érvényesítése, a közjó biztosítása. Mindennek alapfeltétele a törvényhozó és végrehajtó hatalom szétválasztása. A vallásszabadságot képviselte, de politikai okokból kizárta belőle az ateistákat és a katolikusokat. Kora protestáns Angliájában az ateisták gyanúsak voltak az államnak, a katolikusok pedig a pápának tartoztak hűséggel, tehát veszélyt jelentettek a hatalomra. Ezt tudva nagyon érdekes az újonnan felfedezett értekezés.
Valószínűleg a híres Levél a vallási türelemről című mű előtt született, ami a lelkiismereti és vallásszabadságról szól, és ez az az esszé, ami miatt Thomas Jefferson belevette az Egyesült Államok alkotmányába az egyház és állam szétválasztását.
A „Miért fogadjuk el a pápistákat, akár mindenki mást” egy pro-kontra lista a katolikusok el(nem)fogadásáról, az érvei politikaiak:
akkor toleráljuk a katolikusokat, ha az államnak ez hasznára válik és akkor ne, ha nem szolgálja az állam érdekeit.
A megtaláló, Walmsley Locke-ról írta doktori disszertációját, és csupán passzióból keresgélt az interneten Locke-művek után. Teljesen váratlanul akadt rá a Maggs Bros. könyvkereskedés 1928-as katalógusára, amely feltüntette ezt az 1689 körül íródott Locke-kéziratot, ami egyetlen Locke-bibliográfiában sem szerepelt korábban. Walmsley eleinte azt feltételezte, hogy az írást rosszul szerzősítették, mivel Locke nem védte a pápisták (vagyis katolikusok) iránti vallási toleranciát. De a British Libraryben megtalálta a Maggs Bros. katalógus egy nyomtatott példányát, és ott volt a mű első oldalának képe Locke összetéveszthetetlen kézírásával. Ezután az annapolisi St. John Főiskola könyvtáráig tudta nyomon követni a kéziratot.
Hogyan került az amerikai St. John’s Greenfield Könyvtárba? 1683-ban Locke néhány barátját lefejezték, mert összeesküvést szőttek a király, II. Károly ellen – éppen vallási politikája miatt. Locke Hollandiába menekült, és írásait átadta barátjának, Edward Clarke-nak. Feltételezések szerint Clarke családja az 1920-as évekig őrizte a műveket, beleértve az új kéziratot is, amikor árverésre kerültek. Ezután ajándékozta valaki az annapolisi főiskolának.
(Borítókép: John Locke angol filozófus portréja. Fotó: Science Source / Photo Researchers History / Getty Images)