Iris Murdoch 20. századi ír–brit filozófus barátságfelfogása az őszinteségen alapul.
A barátság régóta érdekli a filozófusokat, foglalkozott már vele Platón, Arisztotelész és Kant is, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Az egyik probléma a barátsággal kapcsolatban az elfogultság: barátainkat hajlamosak vagyunk egy pozitív, elfogult szűrőn át nézni, negatív tulajdonságaikat figyelmen kívül hagyva, mintha a barátság lényege is ez lenne: pozitívan gondolkodni a másikról.
Ehhez a típusú barátsághoz nem kell feltétlenül jól ismerni vagy megérteni a másikat, sőt, ha tudatosítanánk a másik rossz tulajdonságait, egyből rossz barátnak éreznénk magunkat.
Iris Murdoch ír–brit író és filozófus (akinek az életéről film is készült 2001-ben Judi Dench és Kate Winslet főszereplésével) csatlakozott Kantékhoz, és a barátság egy másik aspektusát vizsgálta. Sok irodalmi és filozófiai művében foglalkozik vele, annál is inkább, mert a lét legnagyobb szenvedésének a magányt tartotta – a bizonytalanság és a világ esetlegessége mellett.
A 20. század egyik legjelentősebb brit gondolkodója a barátságtól elválaszthatatlan szeretetet és a szerelmet gondolta a legfontosabb érzelmi tapasztalatainknak. Barátságfelfogása az őszinteségen alapul: elutasítja a negatív tulajdonságok negligálását, és hangsúlyozza, hogy a másik megértése és elfogadása nagyon fontos, akár szerelemről, akár barátságról van szó. Meg kell ismerni a másikat, tudomásul kell venni a hibáit, csak így tudjuk igazán mélyen szeretni.
Mikor ismerünk meg egyáltalán egy embert? Talán csak miután rájöttünk a megismerés lehetetlen voltára, miután feladtuk vágyunkat is iránta, és végül már a szükségét sem érezzük. De amit akkor elérünk, az már nem is megismerés, legfeljebb az együttélés egy faja; ez is egyik megnyilvánulása a szerelemnek.
– írta első sikerregényében, A háló alattban.
Azonban hangsúlyozza, hogy a másik megismerése és megértése nehéz feladat. Freudra hivatkozik: az emberek hajlamosak a kitalációkra, nem szívesen néznek szembe az igazsággal, mert ez rossz hatással lenne törékeny énjükre. Tehát természetes, hogy fantáziálunk, hogy pozitívabb színben tüntetjük fel barátainkat, mint amilyenek valójában. Az igazi barátság azonban türelmes, kedves, és akceptálja a másik negatív tulajdonságait is.
Jó barátnak lenni azt is jelenti, hogy szerető figyelemmel fordulunk a másik felé, türelmesen nézünk rá, és mivel ismerjük, mindig figyelembe vesszük az egyéniségét.
Gondoljunk arra, hogy is alakul ki egy barátság: kezdetben csak néhány dolgot tudunk a későbbi barátról, például, hogy milyen az érdeklődési köre, mondjuk szeret tudományos cikkeket olvasni. Idővel már nemcsak azt fogjuk tudni, hogy szereti a tudományos cikkeket, hanem azt is, hogy pontosan milyen tematikájú tudományos cikkeket szeret, miért, és ez mennyire fontos az életében. A másik embernek ez a jobb megértése mélyebb barátsághoz vezet.
Murdoch barátságfelfogása ezért kizárja azt az elképzelést, hogy a jó barátsághoz pozitív – de hamis – hiedelmek szükségesek a barátainkról. Ha a barátság a másik igazi ismeretét jelenti, akkor nem hihetünk és állíthatunk róla valótlan dolgokat.
Ha sikerül megszabadulnunk a hamis képektől, az önáltatásról, és igazán, elfogadással és megértéssel közeledünk a másikhoz, akkor a vele szembeni viselkedésünk ösztönösen helyes lesz. Ha tehát legközelebb egy barátunk olyasmit tesz vagy mond, amivel nem értünk egyet, próbáljuk meg elfogadni ezt is, mert őhozzá tartozik – az elfogadás pedig jó eséllyel meg is erősíti a barátságot.
(Borítókép: Iris Murdoch. Fotó: Sophie Bassouls / Sygma / Sygma / Getty Images)