Az idegeneknek nem akaródzik meglátogatni minket, talán mert egyedül a Föld volt olyan szerencsés, hogy kialakulhatott rajta intelligens élet.
Hogy lehet az, hogy a végtelen világegyetemben a Föld az egyetlen lakott bolygó? Miért nem észleltünk még Földön kívüli civilizációkat? A Fermi-paradoxonként ismert kérdés évtizedek óta izgatja a tudósokat: ha a Naprendszer csak 4,5 milliárd éves, fiatalabb, mint a világegyetem többi, körülbelül 14 milliárd éves része, az idegeneknek már meg kellett volna látogatniuk a Földet.
Az Oxfordi Egyetem kutatói által közzétett új tanulmány szerint a földi élet megjelenése egyedi, és a körülmények rendkívüli összejátszásának köszönhető. Vagyis óriási szerencse, hogy itt vagyunk!
Érveik szerint az élet véletlenül bekövetkező evolúciós folyamatok nyomán alakult ki. Először élettelen anyagból lett élet (abiogenezis), majd következett az eukarióta sejtek, ezután az ivaros szaporodás evolúciója, végül a többsejtűség és az intelligens lét. Ha más bolygókon is létezik intelligens élet, akkor egy sor hasonló evolúciós átmeneten kellene/kellett volna keresztülmennie, ami tovább tart, mint a Föld teljes, előre jelzett 34 milliárd éves élettartama.
Az intelligencia nagyon későn jelent meg a Föld életében, körülbelül 4,5 milliárd évbe telt az evolúciós folyamatok lezajlása. Brandon Carter ausztrál fizikus arra tett kísérletet, hogy megmagyarázza, miért tartott ilyen sokáig ez a processzus: szerinte az egyes átmenetek szakaszai sokkal tovább tartanak, mint amennyi ideig általában a bolygók lakhatók, úgyhogy vagy kivételes dolgoknak kellene történniük más bolygókon, vagy meg kell találni a magyarázatot, miért tartottak olyan sokáig az evolúciós átmenetek a Földön.
Ez a tanulmány többé-kevésbé megerősíti David Kipping – a New York-i Columbia Egyetem Csillagászati Tanszékének adjunktusa – számításait az egysejtű és az intelligens élet megjelenésének valószínűségéről. Arra a következtetésre jutott, hogy az abiogenezis viszonylag gyakori jelenség, de általában valószínűtlen, hogy intelligens életformává fejlődik.
A nagy kérdés az, hogy Naprendszerünk mennyire tipikus vagy atipikus a galaxis többi bolygórendszeréhez képest. Szerencsére lassan, de biztosan választ kapunk erre a kérdésre, mert egyre több ilyen rendszert fedezünk fel. A Montreali Egyetem asztrofizikusa, Lauren Weiss által vezetett nemzetközi csapat a W.M. Keck obszervatórium – amely a hawaii Mauna Kea vulkán tetején, 4194 méteres magasságban, a felhők fölött áll – tükrös távcsöveivel 1305 csillag nagy felbontású képét rögzítette, amelyek körül 2025 exobolygó kering. Meg tudták határozni a csillagok és exobolygóik méretét is, és összesen 909 keringő sziklás bolygót észleltek 355 csillag körül. A cél az volt, hogy kiderítsék, a bolygók mérete és a gazdacsillagoktól való távolságeloszlása hasonlít-e a Naprendszeréhez.
Olyan jelenségeket tapasztaltak, amelyek a mi bolygórendszerünkre nem jellemzők. A bolygók méretei például egy adott rendszerben kölcsönös viszonyban vannak: az exobolygók mindegyike egy adott bolygórendszerben kicsi vagy nagy.
A keringési pályák közötti távolságok pedig azonosak, ami szintén eltér a Naprendszer adataitól.
Ez arra enged következtetni, hogy a mi Naprendszerünk atipikus, és ha az is igaz, hogy ez az egyedi jelleg elengedhetetlen az élet megjelenéséhez, akkor nem is reménykedhetünk az idegenekben. A numerikus szimulációk sajnos szintén ezt támasztják alá: egy, a Naprendszeréhez hasonló struktúra létrejötte nem lehet általános. De azért soha ne adjuk fel!
(Borítókép: Construction Photography / Avalon / Getty Images)