Ha nem elég erős az önbizalmunk, könnyebben megváltoztatjuk a döntésünket, akár egy számítógép tanácsára is.
Szociális interakcióink során gyakran szembesülünk a sajátunktól eltérő véleményekkel. Ilyen helyzetekben néha úgy döntünk, ragaszkodunk álláspontunkhoz, máskor pedig meggondoljuk magunkat. Solomon Asch híres szociálpszichológiai kísérlete épp ezt a viselkedést vizsgálta az ötvenes években.
A kísérleti személyeknek kártyákat mutattak különböző hosszúságú vonalakkal, és csak azt kellett megmondaniuk, mely vonalak egyenlő hosszúságúak. Egyértelmű különbségek voltak és beépített emberek: egy valódi kísérleti személyre hat beépített jutott, akik rossz válaszokat adtak. Az a döbbenetes eredmény született, hogy az emberek jelentős része a láthatóan rossz választ jelölte meg, ha a körülötte lévők is azt mondták.
Asch ez alapján megállapította, hogy a magabiztos, individualista embereket nem lehet olyan könnyen befolyásolni, mint az önbizalom-hiányos, kisebbrendűségi érzéssel küzdő bizonytalanokat (akik a saját szemüknek sem mernek hinni).
Az egyik kulcsfontosságú tényező tehát a választáshoz az önbizalom: minél alacsonyabb az eredeti véleményünkbe vetett hitünk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy meggondoljuk magunkat. Az eltérő vélemények feldolgozásának módját számos olyan tényező befolyásolja, amelyek némelyike nincs összefüggésben a válasz korrektségével, mint például a csoportba való beilleszkedés vágya.
A döntésekkel és a vélemény megváltoztatásával kapcsolatban kétféle befolyásolásról beszélhetünk. Az információs befolyás az, amikor a pontos válasz érdekében megváltoztatjuk álláspontunkat másokéival szemben, a normatív befolyás esetén pedig a pontosságtól független okokból módosítjuk a döntésünket. Például az elfogadás, vagy a beilleszkedés vágya miatt. Az érdekes az, hogy bár az információs és normatív tényezők gyakran közvetlen versengésben állnak egymással, mégis hasonló viselkedési válaszokhoz vezethetnek.
Ha meggondoljuk magunkat, ez mindig szociális befolyásolásra történik: új információk birtokába jutunk (valakitől), ami megváltoztatja álláspontunkat. De nem feltétlenül a friss ismeret győz meg minket, a közlő személye általában nagyobb súllyal esik latba. Az agyban a kétféle társadalmi hatás – információs és normatív – nem egyformán nyilvánul meg.
Ez a fő következtetése annak az izgalmas tanulmánynak, amelyet március elején publikált Ali Mahmoodi, oxfordi idegtudományi kutató. A Mahmoodi által vezetett kísérlet lényege, hogy a tudósok az önkéntes alanyoknak egy számítógépes játékot mutattak, a résztvevőknek pedig emlékezniük kellett, hol jelent meg egy bizonyos pont a képernyőn. A válaszaikat értékelték egy biztos-nem biztos skálán, majd lehetővé tették nekik, hogy megváltoztassák véleményüket, ha konzultáltak egy számítógéppel vagy egy emberrel.
A kísérlet során MRI-vel, mágneses rezonancia képalkotással mérték az agyi aktivitást.
Most is az derült ki, ahogy Asch kísérleteiben, hogy az emberek jobban hiszen egy másik embernek, vagy a számítógépnek, ha kezdetben nem túl magabiztosak. Az agyban a cinguláris kéreg (vagyis a Brodmann-féle 32-es kérgi mező) aktivitását eredményezi a döntés megváltoztatása, és ez az agyi terület felelős az érvelésért és a hibák észleléséért is. De a tanulmány azt is kimutatta, hogy a résztvevők jobban hajlanak a másik nézetének elfogadására, ha kölcsönösségi viszonyban vannak. Ez a normatív befolyás, és a cinguláris kéreg ezzel összefüggő tevékenysége csak akkor jelentkezik, ha a résztvevők úgy vélik, hogy a partner ember és nem gép. Úgy tűnik, hogy az elülső cinguláris kéreg felméri mások véleményének súlyát a társas interakcióban és információs szinten feldolgozza az ember és a mesterséges intelligencia tanácsait. Ha azonban kölcsönös viszonyban vagyunk a másikkal, a partner befolyásolási lehetősége megnő és a mesterséges intelligencia véleménye fabatkát sem ér.
(Borítókép: Ryan Pyle / Corbis / Getty Images)