Honnan ered a „pornó” szó, és kik voltak az ókori görög férfiak kedvenc beszélgetőpartnerei?
Az ókori görög társadalom családcentrikus volt. A klasszikus családot egy szabad férfi és egy szabad nő alkotta, na meg az utódaik, de csak a férfi hozhatott döntéseket. A nőknek engedelmeskedniük kellett a családfőnek, ráadásul külön lakrészük volt (a rabszolgákkal), ahonnan csak ritkán tehették ki a lábukat. Minden nőnek a ház körül kellett serénykednie, testét eltakaró ruhában járnia és szőnie! Az elnyomott feleségnek a törvény szerint azt is el kellett tűrnie, ha a férje szeretőt hozott a házhoz, és azt beköltöztette a nő lakrészébe.
Ha nem volt elég sem a feleség, sem a szerető, a görög férfiak még mindig mehettek a bordélyházakba, ahol a közönséges örömlányok, a szexrabszolganők, a porne-ok (innen ered az angol pornography, vagyis a magyar pornó szó is) várták őket.
Ezeknek a nőknek nemcsak hogy szabadságuk nem volt, de veszélyek között éltek, és nem részesülhettek oktatásban sem. Szegényes körülmények között, kiszolgáltatottan tengették napjaikat.
Démoszthenész így írt a nők társadalmilag alárendelt szerepéről:
A hetairákat a gyönyör kedvéért tartjuk, az ágyasokat napi testi szükségleteink kielégítésére, a feleségeket pedig azért, hogy örökösöket szüljenek, és határozott kézzel igazgassák a háztartást.
A hetérák tehát a gyönyör szolgáltatói, de hogy kik voltak pontosan? A „hetaira” görögül barátot jelentett, de ma már inkább a kurtizán megfelelő kifejezés ezekre a hölgyekre. Ők álltak a prostitúció emelt szintjén, és a szegény feleségekhez képest mindenképpen privilegizált helyzetet tudhattak a magukénak. Megjelenhettek a nyilvánosság előtt, szeretőjük mellett partikon, különböző eseményeken vehettek részt, és akár még közéleti szerepet is játszhattak. Igazi szabadságuk volt, amiről a legtöbb görög nő csak álmodhatott. Ráadásul hivatásuk révén tetemes pénzre is szert tettek, amiből biztosítani tudták elit életkörülményeiket. Vendégeiket, akik általában a magasabb körökből kerültek ki: politikusok, jogászok, filozófusok, művészek voltak, otthonaikban fogadták.
Ezek a nők nemcsak gyönyörűek voltak, hanem hihetetlenül okosak is. A nagy görög elmék kiválóan elbeszélgethettek velük, talán épp ezért élvezhették a nők akkor példátlan szabadságát. Név szerint is ismerünk többet, Theodotét, aki Szókratészt is elbűvölte, vagy Neaerát, Nicaretét. De a leghíresebb ókori görög kurtizán kétségkívül Aszpászia volt, akiről Arisztophanész azt állítja, hogy bordélyházat vezetett. Ez nem biztos, ahogy az sem, hogy Periklész „barátja”, szeretője vagy felesége volt, az athéni politikába azonban valószínűleg beleszólhatott Periklész révén.
Phryne neve is fennmaradt, ő gyönyörű, körülrajongott kurtizánként több ókori híresség életét is megédesítette. Prakszitelész állítólag róla mintázta az első meztelen nőt ábrázoló szobrot – Aphroditét.
Apellész festményein örökítette meg a szép nő bájait, Hüpereidész, az ókor híres ügyvédje pedig egy perben kelt védelmére (igaz, a nemes szavakkal nem ért célt, ezért lerántotta kliense ruháját, ami annyira megindította az ítészeket, hogy megkegyelmeztek neki).
Az ókori (férfi)írók fantáziáját nagyon beindították a hetérák, éles nyelvű, szexi filozófusokként ábrázolták őket, akik kellemesen helyettesíthetik a szövéssel bíbelődő, műveletlen feleségeket. Naukratiszi Athénaiosz a Bölcsek lakomája című 15 kötetes művét egy buja és dús étkezésnek szentelte, amelynek népes résztvevői a fogások között csevegnek szellemesen. A tizenharmadik könyvben az egyik szereplő, Myrtilusz egy hosszú beszédet szentel a gyönyörű, intelligens és előkelő kurtizánoknak. Myrtilusz a Kr. e. 250 körül íródott Machoni Chreiaere hivatkozik, ami különféle udvarhölgyek aforizmáit gyűjtötte össze.
A művelt férfiak érdemesnek tartották megörökíteni és felidézni a szellemes udvarhölgyek mondásait. De persze az ókorban csak a férfiak élvezhették a szórakoztató kurtizántörténeteket, a nők nem olvashatták saját kalandjaik leírását.
(Borítókép: Sepia Times / Universal Images Group / Getty Images)