A tájkép megváltozása a legkevésbé esztétikai probléma: emberek milliárdjainak vízellátása függ részben vagy teljesen a hegyekből eredő vizektől – írja a Másfél fokon Kis Anna meteorológus, a földtudományok doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa.

A vízellátottság kiszámíthatatlanná válása vagy elapadása nemcsak az emberek vízfogyasztását és a mezőgazdaságot érinti rosszul, de a vízerőművek villamosenergia-termelését is több helyen veszélyezteti, miközben ezek jelenleg a világ összes megújuló energiájának majd’ 60 százalékát teszik ki. 

A hegyvidéki területeken a klímaváltozás miatt már eddig is komoly változásokat figyelhettünk meg, úgymint az emelkedő hőmérsékletet, a hóborítottság kiterjedésének és időtartamának csökkenését az alacsonyabb térszíneken, a gleccserek visszahúzódását, valamint a gleccsertavak számának és kiterjedésének növekedését – olvasható az IPCC II. munkacsoportjának jelentésében.

A következő évtizedekben a hőmérséklet további emelkedése várható, amely negatív következményekkel jár a hegyvidéki krioszférára, azaz a jéggel és hóval borított területekre, a biodiverzitásra, az ökoszisztéma-szolgáltatásra és az emberi jólétre.

A hóvastagság Európában is csökkenni fog a szimulációk szerint, de ennek mértéke jelentősen függ a forgatókönyv megválasztásától: a becslések a stagnálástól egészen addig terjednek, hogy nem lesz természetes hótakaró a francia Alpokban és a Pireneusokban.

A melegedés és a hidrológiai változások a növény- és állatvilágra is hatással vannak: az endemikus, azaz helyhez kötött hegyvidéki fajok akár 84 százalékát a kihalás veszélye fenyegetheti. Több faj magasabb területekre vándorolt az elmúlt évtizedekben, azonban ez nem folytatódhat a végtelenségig, hiszen egy határ után már nincsen feljebb – írja Kis Anna.

Emellett a szélsőséges időjárási eseményekből, például a vegetációtüzekből eredő kockázatok is súlyosbítják a kihalás veszélyét. Ugyanakkor a hűvösebb mikroklímájú területeken néhány faj túlélhet, illetve az alacsonyabb magasságokból érkezők számára a hegyvidéki régiók menedéket jelenthetnek – ez esetben viszont előfordulhat az endemikus és az invazív fajok közti versengés.

A hegy nemcsak szép, hanem szolgáltat is

A hegyvidékek többféle szerepet töltenek be életünkben: víz-, élelem- és energiaforrások lehetnek, különböző gyógynövényeknek adnak otthont, turisztikai lehetőségeket és rekreációt biztosítanak.

Sok ember számára a hegyvidékről érkezik az édesvíz, valamint globálisan az öntözött mezőgazdasági területek körülbelül kétharmada függ a hegyekből eredő lefolyástól is. A részben vagy teljesen a hegyekből eredő víztől függő emberek száma megnövekedett:

A mezőgazdaságra is negatív hatások várnak: aszályok és áradások, évszakok kezdetének eltolódása, a víz elérhetőségi idejének megváltozása, kórokozók növekedése és a beporzók sokféleségének a csökkenése. A legelők romlása az állatállományt érinti. Az Alpokban a mezőgazdasági termelés számára néhány területen előnyös lehet az emelkedő hőmérséklet, de Ázsia és Dél-Amerika egyes régióiban, ahol a gleccser és hó táplálta öntözéstől függnek, a várható változások miatt akadozó vízellátással fognak szembenézni, és az élelmiszer-biztonság is veszélybe kerülhet.

A vízenergia szempontjából sem elhanyagolhatók a valószínűsíthető változások: a hegyvidéki régiókban egyes évszakokban magasabb vízáramlás lesz jellemző, míg más évszakokban alacsonyabb lehet a víz egyéb felhasználására való igények, például az öntözés miatt. Mindez kiszámíthatatlanabbá teszi a vízenergiából előállítható villamosenergia-termelést, ami jelentős kockázat, hisz jelenleg a világ összes megújuló energiájának körülbelül 60 százaléka (a hagyományos biomasszát nem számítva) ebből a forrásból származik.

Veszélyek és kulcskockázatok

Az elmúlt három évtizedben a hegységekben megnövekedtek az éghajlathoz és időjáráshoz köthető katasztrófák. A leggyakoribb veszélyek, amelyek a legtöbb embert érintik a hegyvidéki régiókban: az áradások, a földcsuszamlások, a törmelékfolyamok és a lavinák.

Az IPCC legújabb jelentésében négy kulcskockázatot fogalmazott meg a hegyvidéki területekre vonatkozóan:

1. Földcsuszamlások és árvizek okozta kockázatok: Ahol az esőzések intenzitása és gyakorisága várhatóan növekedni fog, ott a földcsuszamlásokból eredő kockázatok is növekedni fognak. Az árvizekre pedig a gleccserek visszahúzódása és a heves csapadék lesz hatással. 2-4 fokos globális hőmérséklet-emelkedés esetén az árvizeknek kitett emberek száma akár kétszeresére is nőhet, a legnagyobb mértékű változás Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint Dél-Amerikában valószínűsíthető.
2. A változó vízforrásból eredő kockázatok: Különösen azok a területek érintettek, amelyek nagymértékben függnek a hó- és gleccserolvadásból származó víztől. Ilyenek például a száraz és félsivatagi zónák az Andokban, Közép-Ázsiában és a Felső-Indus medencében. A 21. század közepére az öntözőrendszerrel felszerelt mezőgazdasági területek több mint fele függeni fog a hegyvidéki lefolyástól, és így növekedhet a tó- és folyóvizek fenntarthatatlan használata. A vízenergiára gyakorolt hatás általánosságban kevésbé súlyos, mint a mezőgazdaságra vagy a háztartásokra kifejtett következmények, de ez függ az adott régiótól.
3. Ökoszisztéma-változások és fajok kihalásának kockázata: Egyes fajok elterjedési területének felfelé tolódása már most megfigyelhető, és ez gyorsulni fog a nagyobb mértékű felmelegedés esetén. Viszont ha a felfelé vándorlás üteme nem elég gyors a melegedéshez képest, vagy ha már nem lehet feljebb terjeszkedni, a kipusztulás veszélye fenyeget.
4. Eszmei és kulturális értékek veszteségének kockázata: Ezen értékek elvesztése a melegedés következtében fellépő hó- és jégborítottság csökkenéséhez köthető, valamint az árvizek és aszályok okozta károk növekedéséhez. Nehéz mérhetővé tenni a károkat ebben az esetben, hiszen ikonikus helyszínek elvesztéséről van szó. A kockázat az Andokban, a Himalájában és az Alpokban a legnagyobb.

Ha a globális felmelegedés mértéke meghaladja a 1,5 fokot, akkor a fő kockázatok kezeléséhez szükséges alkalmazkodás egyre sürgetőbb lesz a hegyvidékeken. A jelenlegi adaptáció sebessége és mélysége nem elég hatékony, különösen nagyobb globális hőmérséklet-emelkedés esetén – figyelmeztet a Másfél fok.

Az alkalmazkodást korlátozhatja a nem megfelelő igazgatási reakció, a gazdasági helyzet vagy éppen a vízellátottság csökkenése. Ezért fontosak a vízmegőrzési erőfeszítések, a különösen sérülékeny területek, így a vizes élőhelyek védelme, valamint a vízhasználat hatékonyságának növelése. A természetalapú megoldások használata azért is lehet különösen jó, mert a mérséklés mellett javítja az életkörülményeket is.

(Borítókép: A norvég gleccserek olvadása 2020. augusztus 12-én a norvégiai Fjaerland közelében. Fotó: Sean Gallup/Getty Images)