Legalább 225 ezren haltak meg minden idők egyik legerősebb földrengésében és az azt követő cunamiban 2004-ben Szumátra szigetén, amikor egy 9,1-es erősségű víz alatti földrengés és azt követő kilenc méter magas szökőár lesöpörte a part menti településeket. A tragédiát nem kis részben az okozta, hogy a közösségeket nem figyelmeztette senki, a földrengés-érzékelők sem riasztottak előre. Pedig, szemtanúk szerint, az állatok egyértelmű jelezték a katasztrófát.
A kutyák nem voltak hajlandók kimenni a szabadba, egy bivalycsorda egyik pillanatról a másikra elkezdte a tengert bámulni, majd a szökőár megérkezése előtt felrohantak egy közeli domb tetejére. Tehenek, kecskék, macskák és madarak siettek a szárazföld belsejébe, a túlélő emberek közül a legtöbben az állatokkal együtt futottak.
A tudósokat is erősen foglalkoztatja az állatok természeti katasztrófákat előre jelző különös érzékenysége, és főleg az, hogy tényleg használható-e egy ilyen biológiai riasztórendszer.
Az állatok szokatlan viselkedésére már az ókorban is felfigyeltek. A híres görög történész, Thuküdidész időszámításunk előtt 373-ban arról számolt be, hogy a patkányok, kutyák, kígyók és menyétek már napokkal a katasztrofális földrengés előtt elhagyták Helice városát. Az 1805-ös nápolyi földrengés előtt ökrök, birkák, kutyák és libák állítólag egyszerre kezdtek riadót fújni. A lovak pedig pánikszerűen elszaladtak, még mielőtt megmozdult volna a föld 1906-ban, San Franciscóban.
Ha tényleg így volt, akkor figyelemre méltó természetes képesség ez, már csak azért is, mert az ember alkotta szeizmikus érzékelők jóformán már csak a tényleges rengéseket detektálják. Habár előrengések utalhatnak egy várható nagyobb földmozgásra,
a megbízható előrejelzésektől még nagyon távol vagyunk.
Ugyanis nem ismerünk egyelőre olyan egyértelmű jeleket (prekurzor jeleket), amelyek minden nagy rengés előtt következetesen előfordulnának. Ezért egyre több tudós hajlandó szokatlan figyelmeztető jelzéseket, például az állatok viselkedését is figyelembe venni.
Ennek ellenére sokan szkeptikusan állnak a jelenséghez, pedig több kutatás is alátámasztotta, hogy az állatoknak működik a hatodik érzékük.
Az egyik legfontosabb vizsgálatot pár évvel ezelőtt a németországi Max Planck Állatviselkedési Intézet kutatója, Martin Wikelski vezette csapat végezte. Tehenek, birkák és kutyák mozgási mintázatait figyelték egy közép-olaszországi farmon, az Ancona környéki földrengésveszélyes régióban. Mindegyik állatra csippel ellátott nyakörvet tettek, és néhány percenként rögzítették a helykoordinátákat a központi számítógépen. A több hónapos vizsgálat alatt 18 ezer kisebb-nagyobb földrengést észleltek a térségben, köztük tucatnyi 4-es vagy annál erősebb földmozgást, beleértve a pusztító 6,6 magnitúdójú 2016. október 30-i Norcia földrengést is, amikor összeomlott az európai védőszentként tisztelt Nursiai Szent Benedek (a bencés rend alapítója) szülőházára emelt bazilika.
Egyértelmű kép tárult a kutatók elé:
már a földrengés előtt húsz órával megváltozott az állatok viselkedése.
Kiváltképp nyugtalanok és szokatlanul aktívak voltak az erősebb rengések előtt. Ilyen módon nyolc erős földmozgásból hetet előre jeleztek.
Ugyancsak Martin Wikelski végezte azt a vizsgálatot, amelyben megjelölt kecskék mozgását figyelték a szicíliai Etna vulkáni lejtőin. Itt is azt találta, hogy az állatok előre megérzik, mikor fog kitörni az Etna.
Kérdés azonban, hogy mit éreznek meg az állatok, amit mi nem?
Nem tudjuk pontosan, a kutatók egyelőre csak tapogatóznak. Talán a nyomáshullámokat vagy mocorgó kőzetek infrahangjait észlelik. Esetleg az elektromos tér változásait, amikor a kőzetlemezek gigászi erővel összenyomódnak a mélyben. Az állatok ugyanis sok vasat is tartalmaznak, ami érzékeny a mágnesességre és az elektromos mezők változásaira.
Többször is megfigyelték a világ különböző helyein a légköri elektromosság változásait, és már két héttel egy földrengés előtt a légkör elektromos töltéseiben kettő-négy perces erős ingadozásokat tapasztaltak. Megszületett egy elmélet is, amely szerint a rengéseket előidéző mély kőzetek súlyos feszültségei elektronikus töltéseket hoznak létre (pozitív lyukak), amelyek gyorsan áramlanak felfelé a kéregből a Föld felszínére, és ionizálják a levegőmolekulákat.
Nem minden szakértő gondolja úgy, hogy az állatok viselkedéséből megbízhatóan előre lehet jelezni a katasztrófákat. Ám mivel még nem tudunk velük beszélni, talán mégiscsak érdemes jobban rájuk figyelni. Úgy tűnik, rászorulunk az állatok hatodik érzékére, mert mi már rég elvesztettük azt.
(Borítókép: Egy kutya sétál az elhagyatott utcán a 2004-es cunami után. Fotó: Spencer Platt / Getty Images)