Merthogy a déli kontinensen őslények olyan páratlan fosszilis lelőhelye található, amely megváltoztatta az életről és az evolúcióról alkotott képünket. Az itt talált megkövesedett őslények ugyanis az általunk ismert, valaha élt legrégibb állatok.
Lepényszerű furcsa puhatestű élőlények tömegei kerültek elő azóta is, hogy 1946-ban Reginald Sprigg lelkes paleontológus rábukkant a lelőhelyre a Flinders-hegység Ediacara nevű dombos vidékén. A leletegyüttes az Ediacaran-fauna nevet kapta, sőt egy új földtörténeti korszakot is elneveztek róla.
Jelentősége óriási, a prekambriumi időszakból ugyanis még nem kerültek elő maradványok, csak az 542 millió évvel ezelőtti, kambriumi időszaktól kezdődően. Ez volt a kambriumi robbanás, amikor hirtelen, szinte egyik pillanatról a másikra (persze földtörténeti léptékben), 10 millió év alatt berobbant az élet, és hirtelen megjelent minden ma ismert élőlény őse.
Charles Darwin sem talált magyarázatot a rejtélyre, de a kambriumi robbanás máig tartó tudományos viták forrása. A Darwin evolúciós elméletét támadók (például a teremtéshívő kreacionisták) egyik fő érve éppen az, hogy természetes kiválasztódással nem alakulhatott ki ilyen gyorsan új fajok tömege.
...arra a kérdésre, hogy miért nem találunk gazdag kövületi lelőhelyeket, amelyek a kambriumi rendszert megelőző, feltételezett legkorábbi időszakokhoz tartoznak, nem tudok kielégítő választ adni
– írta A fajok eredete című korszakalkotó könyvében.
Az egyik népszerű magyarázat máig az, hogy csakis szilárd vázas állatok fosszilizálódhatnak. Márpedig azok a kambrium elején léptek a földi élet színpadára.
Az Ediacaran-fauna azonban rácáfolt erre, az Ediacaran-korszak (630 és 542 millió évvel ezelőtti, 88 millió éves időszak) zárta le a „Hógolyó-Földként” ismert világméretű eljegesedést, amikor kis híján teljesen eltűnt az élet.
Ez a leletegyüttes azonban páratlanul szerencsés módon megőrizte a valószínűleg egy sekély meleg tenger iszapjába ragadt, 570–540 millió évvel ezelőtt élt puhatestűfajokat. Különösen néznek ki, leginkább ma ismert laposférgekre, puha korallokra és medúzákra hasonlítanak. Köztük a legnagyobb a Dickinsonia rex volt, mérete elérhette a másfél métert is. A másik legösszetettebb a Spriggina, az öt centimeteres féregszerű lény lehetett.
Nemcsak hogy ők tekinthetők a legősibb állatoknak, hanem meggyőző átmenetet képeznek az egysejtű és a szilárd vázas (egymásevő) kambriumi élőlények között. És akármilyen meredeken is hangzik, mint az első összetett többsejtű állatok végső soron ezek a különös lények az ember legrégebbi ősei.
(Borítókép: Az Ediacaran-fauna fosszilis lelet. Fotó: Wikipédia)