Mágneses anomáliák védhetik a Hold jegét az olvadástól.
A Hold nem rendelkezik olyan mágneses mezővel, mint a Föld, de a bolygó felszíni vizsgálatai során helyi jellegű mágneses tereket tapasztaltak a kutatók. Senki sem tudja biztosan, honnan származnak, de az egyik elmélet szerint körülbelül 4 milliárd évre nyúlnak vissza, amikor a Holdnak még saját mágneses tere volt.
2018-ban a NASA csillagászai vizes jeget találtak a Holdon. A Hold északi és déli pólusán a szurokfekete kráterek alján megbúvó jég örök árnyékba és fagyba zárkózva maradhatott fenn évmilliókig. De míg ezek a sarki kráterek védve vannak a közvetlen napfénytől, nincsenek védve a napszéltől és a részecskék hullámaitól, amelyek másodpercenként több száz mérföldes sebességgel csapódnak be a Napból.
Ez az ionizált szél erősen eróziós hatású, és már régen el kellett volna pusztítania a Hold jegét
– mondta Paul Lucey, a Hawaii Egyetem bolygókutatója.
Akkor hogyan maradt fenn a Hold sarki jege? A Hold déli pólusának új térképe rejtheti a választ.
A múlt hónapban a Hold- és Bolygótudományi Konferencián az Arizonai Egyetem tudósai megosztották térképüket a Hold déli pólusának felszínéről, ami szokatlanul erős mágneses tereket mutatott. A szerzők a Hold 12 regionális térképét egyesítették, amelyeket eredetileg a japán, 2007 és 2009 között a Hold körül keringő Kaguya űrszonda rögzített. A Kaguya magnetométert is vitt magával, ezzel érzékelte a Hold mágneses mezejét.
A tudósok a térképek alapján azt találták, hogy a mágneses anomáliák legalább két állandóan árnyékolt kráterrel – a Shoemaker- és a Sverdrup-kráterekkel – lefedik egymást a Hold déli pólusán. Noha ezek az mágneses mezők meg sem közelítik a Föld mágneses mezeinek erejét, mégis jelentősen eltéríthetik a napszél ionbombázását. És ez lehet a Holdon talált jég tartósságának a magyarázata: az apró mágneses pajzsok megvédik a Hold jegét a napszéltől.
A NASA szerint először a hetvenes években, az Apollo 15 és 16 küldetései során észlelték ezeket a mágneses anomáliákat, és akkor azt feltételezték, hogy a Hold valószínűleg évmilliárdokkal ezelőtt eltűnt ősi, mágneses pajzsának maradványai. Az Apollo begyűjtött kőzetei mágnesezettek voltak, ami a Hold egykori (3,7 milliárd évvel ezelőtti) mágneses terére utalt.
De a mágnesezettséget akár meteoritok vagy üstökösök becsapódásai is okozhatták, ezt támasztja alá, hogy olyan kőzeteket is találtak, amik képesek lettek volna mágnesezetté válni, ha olyan a tér körülöttük, de mégsem váltak. Vagyis
a Holdnak valószínűleg egységes, nagy és tartós mágneses tere nem volt.
A közelgő holdküldetések fényt deríthetnek a Hold déli sarkának vaksötét jéglerakódásaira. A NASA tervei között szerepel, hogy a VIPER nevű holdjáróval látogatja meg a déli pólus régióit, a 2024-es Artemis küldetések célja pedig, hogy űrhajósokat tegyen le a Hold déli sarkán, és ott állandó bázist hozzanak létre. A régió tanulmányozása feltárhatja, hogyan keletkeztek a jéglerakódások, és miért nem olvadtak el még mindig.
(science)
(Borítókép: Chris Jackson / Getty Images)