Hogy melyik volt az emberiség történetének legnagyobb ismert földrengése? Egészen eddig az 1960. május 22-i valdiviai, Chilében, ami 9,5 magnitúdójú volt és legalább hatezer ember halálát okozta. A meglóduló szökőár és a húsz méter magas hullámok végigsöpörtek az amerikai kontinens nyugati partvidékén és az egész Csendes-óceánon.
Most azonban bizonyítékot találtak egy ennél is erősebbre, nem meglepő módon szintén a mai Chile északi részén, ami annyira pusztító volt, hogy az emberek ezer évre eltűntek a térségből.
A partvidéki üledékekben, sziklákban, kagylók és tengeri élőlények maradványaiban egyértelműen megjelennek a katasztrófa nyomai, ami (a radiokarbonos kormeghatározás szerint) 3800 évvel ezelőtt pusztította el a környéket. Nyolcezer kilométer hosszan húsz-harminc méter magas hullámokat gerjesztettek a rengések, így kerülhettek tengeri élőlények maradványai messze a partoktól, többek között a világ legszárazabb helyére, az Atacama-sivatag belsejébe. Még Új-Zélandra is kerültek autóméretű sziklák, sok száz kilométerre az óceántól.
További bizonyítékok kerültek elő a tengeri üledékek alatt talált ősi kőépítményekből, kőfalakból is, amelyek többségét a tenger irányába mozgatták el a cunami áramlatai. A helyi lakosságnak semmije sem maradt, a vélhetően hatalmas felfordulás után pedig
a közösségek a szárazföld belsejébe költöztek,
és több mint ezer év telt el, mire ismét visszatértek a tengerpartra. A régészek szerint ez elképesztő hosszú idő, tekintve, hogy korábban kifejezetten a tengerből éltek.
A valdiviaihoz hasonlóan ez az ősi rengés is megathrusz földrengés volt, amit két tektonikus lemezben összegyűlő, majd hirtelen felszabaduló félelmetes feszültségek okoznak. Chile partjainál a Nazca óceáni lemez feszül a Dél-amerikai kőzetlemeznek és mozgatja meg rendszeresen a földet. 1960-ban egy 800 kilométeres törés rengette meg a Chilét, az újonnan felfedezett ősi megarengés még ennél is nagyobb,
körülbelül ezer kilométer hosszú kéreglemez-törésből eredhetett.
Habár pusztulást okozott a part menti emberek között, a dél-csendes-óceáni szigetek akkoriban még lakatlanok voltak. Nem úgy, mint most. Egy hasonló nagyságrendű eseménynek katasztrofális következményei lennének. A mostani felfedezés ezért pótolhatatlan tanulságokkal szolgálhat. Például azzal, hogy akár életmentő is lehet, ha figyelünk az állatokra.
(Borítókép: Földrengés 1960. május 22-én Valdivia városában. Fotó: Keystone-France / Gamma-Keystone / Getty Images)