Még nem volt a munka ünnepe, mégis nevezetes nap volt 1881. május 1-je. Ekkor kezdte működését az első magyar telefonközpont huszonöt előfizetővel a budapesti Fürdő utca (ma József Attila utca) 10. szám alatt. A berendezést az akkoriban Thomas Edisonnal dolgozó Puskás Tivadar és testvére, Ferenc építette meg, és kiképezték az első telefonos kisasszonyt, Matkovics Júliát, akinek két úri családtól kellett ajánlólevelet hoznia.
Élvonalbeli technológiának számított a telefonközpont, már csak azért is, mert az első használható telefonkészüléket csak pár évvel korábban,1876-ban készítette el Alexander Graham Bell, és mindössze három évvel korábban (1878) épült meg a világ első kereskedelmi telefonközpontja a connecticuti New Havenben (USA), szintén Puskás Tivadar ötlete nyomán.
Magát a berendezést azonban nem ő találta fel, sőt fel sem kellett igazából találni, a távíróvonalak kiszolgálásához ugyanis már működött egy hasonló technika, a telefonközpont-készülék szabadalmát pedig Charles Scribner nevére adták be. Mégis (Edison munkatársaként) Puskás Tivadar építette meg Európa első központjait, Edison pedig (Puskás kérésére)
írásba adta 1908-ban, hogy Puskás Tivadar ötlete volt a technika.
Óriási gesztus volt ez tőle, hiszen, még az izzólámpa ötletét is konokul bitorolta a valódi feltalálótól, Joseph Swantól, aki pert is nyert Edison ellen.
Nemcsak a hazai telefonálás elindítója volt a Fürdő utcai létesítmény, hanem az egyik legkülönösebb feltalálózseninek, a szerb nemzetiségű Nikola Teslának (1856–1943) is, aki itt kapta élete első állását, majd Puskás ajánlólevelét, amivel a zsebében utazott tovább az Egyesült Államokba, hogy megalkossa máig csodált és kutatott találmányai sorát.
1882. február 1-én megjelent az első budapesti telefonkönyv mind a 238 előfizető címével és nevével. Évenként kellett a előfizetni a szolgáltatásra, amiért cserébe
bármennyiszer és bármennyi ideig lehetett telefonálni,
a beszélgetések hosszát ugyanis nem mérték. A kapcsolás pedig úgy történt, hogy a hívó felvette a készüléket, mire egy kisasszony beleszólt, hogy „halló!”, majd kézzel kapcsolta (szó szerint összekötötte) a hívott felet. Nem hagytak nagy teret a telefonbetyároknak.
De miért éppen hallóztak már a hőskorban is, szinte azonnal a telefon megjelenésétől?
Kézenfekvő magyarázat, hogy a telefonnyelv is Puskástól származik, és a legenda szerint Edison is megerősítette, hogy a „halló” a magyar „hallom” szóból ered, és megtetszett neki. Sőt, még az angolban használt „hello" is a magyarból jön.
Jól hangzó állítások. Csakhogy gyengíti a büszke legendát, hogy a „hallom" szónál az első szótagját hangsúlyozzuk, míg a hallónál éppen a szó végét. Lehetetlen félrehallani és összekeverni őket.
Az is kétségeket ébreszt, hogy a „hello” már 1833-ban feltűnt az angol irodalomban és az 1860-as években már népszerű köszönés volt angol nyelvű területeken. Edison pedig, dokumentáltan,1877-ben írt egy levelet a pittsburghi Központi Körzeti és Nyomtatott Távirati Társaság elnökének, és elsőként javasolta a jól kivehető „hello" szót a beköszönéshez. A magyar nyelvészet is idegen eredetűnek tekinti és valószínűbb, hogy a telefonálással együtt azonnal átvettük a németektől, és a „hallani” igéhez való hasonlósága miatt szinte rögtön gyökeret is vert a magyar telefonnyelvben.
A rádió őse, a híreket közlő telefonhírmondó azonban ízig-vérig Puskás-találmány és magyarul szólt a világon elsőként, 1893. február 15-én a következő szavakkal: „Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan az egész világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a Telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul.”
(Borítókép: Egy nő kipróbálja a legelső telefonközpontok – amely Fürdő utca 10. szám alatt működött – egyikének kezelését a Postamúzeumban 1963. február 16-án. Fotó: Tormai Andor / MTI)