Minden tizedik embernek lehetett ikertestvére.
Az ausztrál Murdoch Gyermekkutató Intézet munkatársai az „eltűnőiker-szindrómával” foglalkoznak, amikor az egyik iker a terhesség korai szakaszában meghal – írja a BBC. Az iker maradványai az anyaméhben maradhatnak, vagy a szövet széteshet, és a sejteket a másik iker vagy a placenta felszívja. Az ikrek aránya az élve születések között csak 1,3 százalék, de egy tanulmány szerint a természetes terhességek 12 százaléka ikerterhességként indul, csak az ikertestvér minden nyolcadik terhességben eltűnik.
Az eltűnő ikrekkel kapcsolatos közelmúltbeli kutatások egy új módszert alkalmaznak, hogy ki lehessen deríteni, volt-e valakinek ikertestvére a méhen belül. A módszer pontossága körülbelül 60-80 százalékos.
Egypetéjű ikrek akkor születnek, amikor egy petesejt, amelyet egy spermium megtermékenyített, véletlenül korán felhasad. Az egypetéjű ikrek csak az embernél, kutyánál, szarvasmarhánál, lónál és sertésnél fordulnak elő. Evolúciós szempontból érthetetlen a létezésük, hiszen a genetikai sokféleséggel rendelkező utódnemzés nagyobb esélyt ad a túlélésre.
A kutatók eredetileg az úgynevezett epigenetikai folyamatok – vagyis a gének kémiai markereinek – szerepét akarták vizsgálni az ikrek kialakulásában. Az ilyen epigenetikai markereket az emberi test hozzáadhatja a génekhez, vagy eltávolíthatja onnan - a személy környezetében vagy életmódjában bekövetkezett változásokra reagálva. Az epigenetikai változásokról kiderült, hogy elengedhetetlenek az embrió korai fejlődéséhez.
Különösen a DNS-metiláció, amelynek során egy kis kémiai jelölést adnak a DNS-hez, amelyet „metilcsoportként” neveznek, segít szabályozni az embrionális gének működését, ezáltal lehetővé téve az egészséges fejlődést.
Annak kiderítésére, hogy a DNS-metiláció szerepet játszik-e az ikrek kialakulásában, a kutatócsapat 924, azonos ikrekből származó DNS-mintában elemezte a DNS-metiláció szintjét az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Hollandiában és Finnországban. Ezt a mintát egy 1033 fős, nem egypetéjű ikerből álló kontrollcsoporttal hasonlították össze.
A kutatók az egypetéjű ikrek mintáiban a metiláció jellegzetes mintázatát találták, amelyet „molekuláris aláírásnak” vagy „epigenetikai aláírásnak” is neveznek. Amikor elemezték az ugyanazon emberektől különböző időpontokban vett mintákat, felfedezték, hogy ez a minta stabil maradt.
Ennek a jellegzetes, stabil aláírásnak a felfedezése megmutatta, hogy az egypetéjű ikrek egész életükben megőrzik az epigenetikai aláírást, így kideríthető, hogy valaki eredetileg egypetéjű iker volt-e, akkor is, ha testvére soha nem született meg.
A teszt csak egypetéjű ikrekre vonatkozik. A nem egypetéjű ikrek akkor születnek, ha egy nő két petesejtet termel, és más spermium termékenyíti meg őket. Ez főleg idősebb anyáknál fordul elő, vagy olyan családokban, ahol gyakoriak az egypetéjű ikrek. Az etnikai hovatartozás is befolyásolhatja az ikerterhességet: a nem egypetéjű ikreknek a legnagyobb esélye a nigériaiak körében, 1000 születésre 40,2 jut, a japánoknál pedig a legalacsonyabb.
Ez több okból is jelentős áttörést jelent. Segít azonosítani az egypetéjű ikertúlélőket, akiknek testvérei születés előtt meghaltak.
— mondja az új eljárásról Nancy L. Segal, a Fullertoni Kaliforniai Állami Egyetem ikertanulmányaira szakosodott pszichológiaprofesszora.
Különféle hipotézisek léteznek arra vonatkozóan, hogy miért tűnik el az iker.
Lehet, hogy valami nincs rendben az egyik magzattal, vagy az anyának nincs elég helye. Az anyaméh végül is egy csecsemő számára készült, lehet, hogy ez csak egy korrekció a túlélő iker egészségének biztosítása érdekében.
Egy még ritkább esetet fetus-in-fetunak vagy „parazitaikernek” neveznek, ez az, amikor az egyik iker felszívódik a másikban, és részei a másikban maradnak.
Nem egypetéjű ikrek esetében az elhunyt iker genetikai anyagának egy része bejuthat a túlélő ikerbe. 2015-ben nagy port vert fel egy washingtoni férfi esete: mikor fia megszületett, csak 25 százalékban egyezett a DNS-ük. Kiderült, hogy az apának volt egy ikertestvére, aki meghalt az anyaméhben, de a férfi DNS-e felszívta ikersejtjei egy részét. Ez most a fiában élt tovább.
(Borítókép: Brianna Vondrak (B) és Arinna Vondrak a clevelandi Bedfordból, mindketten babakocsijukban ülnek a 31. Ikrek Fesztiválján 2006. augusztus 5-én Twinsburgben, Ohio államban. Fotó: J.D. Pooley / Getty Images)