Nem lehet több kifogás, mert elkészült a világ első flörtkutatása, és megnevezték a leghatékonyabb fogásokat.
A szívtiprók és nőcsábászok egyik felülmúlhatatlan bajnoka az 1700-as években kalandorkodó itáliai Giacomo Casanova, aki emlékirataiban azzal büszkélkedik, hogy ellenállhatatlan udvarlási technikáival nem kevesebb mint ezer nő fejét csavarta el hosszú élete során. Madame de Pompadour is előkelő helyen szerepelne a legsikeresebben flörtölő nők képzeletbeli listáján, hiszen egyszerű francia polgárleányként bolondította el XV. Lajos francia királyt, és lett hivatalosan is az első számú ágyasa.
Napjaink magabiztos csábítóinak sem kell mankó, bárhol és bármikor bevetik sármjukat és bűbájukat, ösztönösen érzik, mikor mivel érdemes próbálkozniuk, és nem is haboznak megtenni. Nem úgy a félszeg bátortalanok tömegei, akik
szapora szívverés közepette hebegnek irulva-pirulva, ha meg kell szólítaniuk kiszemeltjüket
– már ha egyáltalán eljutnak odáig.
Pszichológusok azonban most a segítségükre siettek, és a végére jártak, mik azok az ismerkedési technikák, amelyek szinte mindig és mindenkinél beválnak. Volt már próbálkozás univerzális flörtölési ideálegyenlet megalkotására, de annak csak szemezési és csókolózási egyenletek, leszólítási és bulihangulat-diagramok, nőkövetési térképek, randevútipológiák és táblázatok abszurd sokasága lett az eredménye.
A világ első flörtkutatása azonban más szemmel közelített életünk sarkalatos kérdéséhez: negyven különböző típusú flörttaktikáról kérdeztek meg ezer diákot Norvégiában és az Egyesült Államokban. Annak függvényében, hogy a kezdeményező férfi vagy nő volt, a résztvevők értékelték, hogy szerintük mennyire hatékonyak az egyes technikák akkor, ha hosszú távú, és akkor, ha rövid távú kapcsolat a cél.
Azért flörtölünk, hogy felkeltsük a kiszemelt partner figyelmét, és megnyerjük őt magunknak, könnyedén, játékosan. De nem öncélú magamutogatásból, l'art pour l'art kacérkodunk másokkal, hanem határozott céllal: szexuális és/vagy romantikus kapcsolat reményében.
Az eredmények azt mutatják, ha egyéjszakás kalandért vetjük be magunkat, akkor melegen ajánlott messzire elkerülni az olyan baráti érintéseket, mint az ölelés vagy az arcra adott puszi, mert nem jutunk sokra vele. Ha nem szeretnék beleragadni a „jópofa beszélgetőtárs” vagy a „kedves lány/fiú” szerepébe, akkor
egyértelműen jelezzük, mire megy ki a játék, mert különben egyedül megyünk haza.
De semmiképpen ne vetemedjünk ilyesmire, ha férfiak vagyunk, és tartós kapcsolatra vágyunk. És ne utaljunk arra sem, mennyire döglenek értünk a nők. Inkább domborítsuk az olyan tulajdonságainkat, mint például a nagylelkűség, amely világosan jelzi, hogy készek vagyunk elköteleződni. A kutatás szerint ez a fogás a legtöbb esetben remekül beválik.
A flörtarzenál legerősebb fegyvere azonban (már azoknak, akik birtokában vannak) mindig és mindenhol működik. Ez pedig a humor, amely valóságos jolly joker.
Mindig eredményes, a hosszú távú kapcsolatban gondolkodó férfiaknak pedig egyenesen kötelező, mert csodákra képes. Ellenben
az alkalmi szexet kereső nőknek nem javasolt vicceskedni,
mert sok önérzetes férfi magára veheti azt, és továbbáll. Az okok között lehet az is, hogy a gátlásosabb férfiak sok esetben tartanak a könnyed, felszabadult nőktől. Márpedig oldottság nélkül nem létezik humor.
Ha azonban szórakoztató a másik fél, akkor ne fogjuk vissza magunkat, akár nők vagyunk, akár férfiak. Nevessünk bátran, persze csakis akkor, ha sikert akarunk elérni.
Ezek a flörttechnikák sokak számára ismerősek lehetnek, de pszichológiai kutatás eddig nem támasztotta alá a létjogosultságukat. Az azonban meglepő eredmény, hogy legfeljebb a testbeszéd és a közeledés módjai különbözhetnek egy keveset az egyes kultúrákban, de nagyjából ugyanúgy flörtölnek az Egyesült Államokban és Norvégiában. A leghatékonyabb módszerek pedig univerzálisak, ami jó hír a félénkeknek, mert ha végre elszánják magukat, akkor nemcsak a legszűkebb környezetükben próbálkozhatnak, hanem szinte az egész világon.
(Borítókép: Chris Hondros / Getty Images)