A vírusok és baktériumok ide-oda ugrálnak az emberek és állatok között. A fő vesztes az ember.
A koronavírus, a sertés- vagy a madárinfluenza, a majomhimlő – ezeknél a betegségeknél az ember az áldozat, aki az állatoktól kapja el a súlyos betegséget.
Körébe azok a betegségek tartoznak, amelyek állatról emberre, emberről állatra terjedhetnek. A kórokozók lehetnek vírusok, baktériumok, gombák vagy állati jellegű egysejtűek. Ha az ember a kiindulópont, megfertőzi az állatot, akitől az ember visszakaphatja a betegséget – az ilyen soklépcsős átvitel egy súlyosabb variánst idéz elő immár az ember szervezetében. De ne higgyük, hogy csak a szegény, higiéniailag elmaradott vidékek jellemzője a zoonózis, a fejlett országok zsúfolt állattartó gazdaságai szintén kockázatot jelentenek.
A 2009-es sertésinfluenza-járvány mezőgazdasági vásárokon kezdett terjedni az ember és a disznó között, okozója a H1N1 vírus volt. Az ehhez hasonló vírusos fertőzéseket jól lehet vizsgálni és dokumentálni, de a bakteriális fertőzések nem mindig okoznak betegséget, így gyakran nem is észlelik őket – írja a Quantamagazine.
A baktériumok az állatok nyálkahártyáján, bőrén vagy bélrendszerében probléma nélkül terjedhetnek, ami megkönnyíti a fajok közötti cirkulálást is. Azonosított bakteriális fertőzés például az elefántoknál észlelt tuberkulózis vagy a lepra (Hansen-betegség), amely az emberekről terjedhetett a tatukra, majd visszakaptuk – ez a súlyosabb következményekkel járó másodlagos átvitel. Miért veszélyesebb egy visszakapott bakteriális fertőzés? Amikor a fertőző mikrobák szaporodni kezdenek különböző állatfajokban, olyan új változatok jöhetnek létre, amelyek az emberbe visszajutva legyengítik az immunrendszer védekezőképességét.
A Staphylococcus aureus (az MRSA-betegség okozója) a kisebb bőrfertőzésektől a tüdőgyulladásig terjedő betegségeket okozhat. Széles gazdaköre van, és megtalálható sok emlősben, madár- és halfajokban. Az állatok nem betegednek bele súlyosan, de amikor a betegség másodlagosan visszatér az emberhez, nehezebb kezelni.
Sok tudós szerint a 2021 végén megjelent omikron-variáns egy krónikus, immunhiányos betegségben szenvedő emberből indult, de mutációi közül több már megvolt koronavírusos rágcsálókban. Lehetséges, hogy a városi patkányokban (akik könnyen érintkezhettek a koronavírusos szennyvízzel) fejlődött ki, és visszaterjedt az emberekre.
A ruandai természetvédelmi terület hegyi gorilláinál 2009-ben észlelték a humán metapneumovírust (HMPV), ami az embereknél influenzaszerű megbetegedést okozó légúti kórokozó. A HMPV egyik törzsét egy elpusztult állat szöveteiben mutatták ki, ez megegyezett az emberek fertőzéseinek törzsével. Érdemes megjegyezni, hogy egy nagyon látogatott vadasparkban történt az eset, a tudósok ezért azt javasolták, hogy a turisták tartsák távol magukat a majmoktól, és viseljenek maszkot.
A parazitákkal kapcsolatban is készültek már felmérések: a veszélyeztetett ugandai vörös kolobusz majom az embertől kaphatta el a Giardia duodenalist, egy gyomor-bélrendszeri parazitát. Erre következtettek a tudósok a mindkét fajban talált hasonló molekulatípusok és a Nyugat-Ugandához közeli falvakból jelentett magas Giardia duodenalis-fertőzések alapján.
A gombák közül a Candida albicans kórokozót (hüvelyi, húgyúti, bőr- és szájfertőzések felelőse) már kimutatták vadon élő állatoknál – valószínűleg pelenkákkal és élelmiszer-maradékokkal szennyezett környezetből kaphatták el.
Sajnos kevés olyan megfigyelőprogram van, amely emberi kórokozókat keres állatpopulációkban, és nehéz konkrét bizonyítékot szerezni, ráadásul az is előfordulhat, hogy mindkét faj egy ismeretlen harmadik forrástól fertőződik meg. Ha minimalizálni akarjuk a betegségeket, jobban oda kell figyelnünk a közös ökoszisztémánkra, és az állatokra átugró betegségeket is monitoroznunk kell – mert ha visszaugrik, megint mi járunk rosszul.
(Borítókép: Gorilla a kongói Odzala-Kokoua Nemzeti Parkban. Fotó: Nicolas Deloche / Godong / Universal Images Group / Getty Images Hungary)