Több genetikai tényező kombinációja határozza meg a tünetek kialakulásának kockázatát és a betegség súlyosságát.
Az autizmust ma már spektrumzavarnak hívják (ASD), mert tünetei széles skálán mozognak – enyhe szindrómáktól a súlyos fogyatékosságig terjedően. Azt, hogy mitől függ, melyik a jellemző károsodás, genetikai tanulmányokkal vizsgálják – olvashatjuk a Technologyn.
A Nature Genetics online számában megjelent új tanulmányban a Kaliforniai Egyetem San Diegó-i Orvostudományi Karának kutatói és egy nemzetközi tudóscsoport a ritka mutációkat és a genetikai variációkat vette górcső alá.
A legfrissebb tanulmányban Jonathan Sebat professzor csapata 37 375 ember genomját elemezte 11 213 családból, amelyben legalább egy tagnál ASD-t diagnosztizáltak. A cél annak meghatározása volt, hogy a genetikai tényezők kombinációi hogyan járulnak hozzá a betegség kockázatához és a klinikai tünetekhez. A kutatók vizsgálták például azokat a genetikai mutációkat, amelyek először fordulnak elő egy gyermekben.
Ha egyesítjük az összes főbb tényezőt, amelyet egy genomban kimutathatunk, a DNS-szekvenálás előrejelzése több mint kétszeresére nő, mint amikor csak egy kategóriát tesztelünk. A ritka génmutációk és a poligén adatok kombinálása lehetővé teszi a pontosabb genetikai vizsgálatokat
– mondja Jonathan Sebat.
A biológiai sem utolsó szempont az autizmus kockázatánál: a szerzők kimutatták, hogy az ASD alacsonyabb előfordulási gyakorisága a nők körében részben annak köszönhető, hogy ők jobban tolerálják a genetikai kockázatot, mint a férfiak. A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a genetikai tényezők milyen hatást gyakorolnak különféle viselkedési formákra – a szociális kommunikációra, a repetitív viselkedésekre és a motoros koordinációra.
Kiderült, hogy a genetikai faktorok befolyásolták a tünetek súlyosságát az ASD-vel küzdőknél, de azt is megállapították, hogy különböző tényezők különböző tünetekkel járnak: a ritka variánsok és a poligén kockázati pontszámok hatással voltak a társas kommunikációra, de csak a ritka változatok befolyásolták a mozgáskoordinációt.
Az ASD tüneteinek súlyossága a genetikai kockázatok spektrumának tulajdonítható. Az autizmussal diagnosztizáltak az egyik véglethez tartoznak, de a rizikófaktorok mindannyiunkban jelen vannak különböző mértékben
– tette hozzá Sebat.
A különböző genetikai tényezők eltérő génexpressziós mintázattal rendelkeznek a fejlődő agyban. A ritka változatok által érintett génekből sok van a magzati agy neuronjaiban, a közös variánsok által érintett gének szélesebb körben expresszálódnak, de bizonyos sejttípusokban nem dúsulnak fel. Ezek az agyi különbségek részben megmagyarázhatják a spektrumzavar eltérő mértékét.
A szerzők végső következtetése szerint az autizmus spektrumzavar fajtája attól függ, hogy az egyénnek milyen az egyedi genetikai faktorkombinációja.