Elkészült az emberszabásúak legnagyobb genomkatalógusa.
Az Evolúciós Biológiai Intézet (IBE), a Német Integratív Biodiverzitáskutatási Központ (iDiv), a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet (MPI EVA) és a Lipcsei Egyetem által vezetett nemzetközi kutatócsoport összeállította a vadon élő csimpánzpopulációk legnagyobb genomkatalógusát. Most először sikerült szekvenálni a genomikai információkat, amelyeket a csimpánzok több száz székletmintájából nyertek ki.
A Cell Genomics folyóiratban megjelent új atlasz képes feltérképezni az illegális kereskedelem útvonalait és forrásait, így a veszélyeztetett faj védelmére is felhasználható.
A korlátozott fosszilis feljegyzések és az ősi DNS-adatok hiánya miatt a csimpánzpopuláció genetikája a mai egyedekre korlátozódik. Jelenleg négy csimpánzfajt különböztetnek meg: a kelet-nigériai, a nyugat-afrikai, a közép-afrikai és a kelet-afrikai alfajt, de az még nem egyértelmű, hogy a középső- és keletipopulációk genetikai sokfélesége valóban két jól elkülöníthető alfajt jelent-e, vagy a távolság miatt születtek a variációk. Ez a kérdés felveti az alfajok közötti kapcsolódás mértékét is, ami a csimpánzpopulációk demográfiai történetének részletes rekonstrukcióját igényli.
A genetikai kapcsolatok azonosítása és az ezeket befolyásoló környezeti változások szerepe összefüggésbe hozható a csimpánzközösségek viselkedésbeli eltéréseivel.
Az orvvadászok áldozatául esett csimpánzok átfogó genomikai ismerete hasznosnak bizonyulhat a vadászat gócpontjainak felderítésére is.
A veszélyeztetett fajok populációtörténete fontos tényező lehet a megőrzés szempontjából, de a csimpánzokról a teljes genomra vonatkozó adatok ritkák. A most elkészült nem invazív geolokalizált katalógus a 21-es kromoszóma rögzítésével 828 mintát vett, amelyeket 48 mintavételi helyen gyűjtöttek Afrikában. A négy felismert alfaj egyértelmű genetikai differenciálódást mutat, az újonnan leírt módosulások alapján részletesen rekonstruálhatók lettek a populáció rétegződései, az elszigeteltség, a migráció és az összekapcsolódásokból adódó faji változatok – még a bonobókkal való keveredés következményei is.
Az emberekkel ellentétben a csimpánzok történelmében nem voltak hosszú távú vándorlások, amelyek korlátozhatták a kulturális átvitelt. A lokális, kis számú eltérések alapján egy finom szemcsés geolokalizációs megközelítést alkalmaztak, amely pontosabb meghatározást tett lehetővé a csimpánzok eredetét illetően.
(Borítókép: Sumy Sadurni / AFP)