Hét évvel később megismételték a kérdést, és még mindig a kék került az első helyre, de további hat árnyalata is beosont a top tízbe.

A kék dominanciája nem meglepő Lauren Labrecque szerint, aki a Rhode Island-i Egyetem docense és a színek hatását tanulmányozza a reklámokban. Kutatásai szerint a felnőttek nyolcvan százaléka is a kékre vagy valamelyik árnyalatára voksol, ha kedvenc színről van szó. Egyedül Japán a kivétel, ahol a felnőttek többsége a fehéret is a top háromba választja.

Kulturális normák

Egyes kutatások alapján a csecsemőknek még nincs határozott színpreferenciájuk, a lényeg, hogy világos legyen. Mások épp azt állapították meg, hogy a kisgyerekek az élénk színeket, a pirosat és a kéket szeretik. Az viszont biztos, hogy ahogy nőnek, annál határozottabbá válik a kedvenc szín kategóriája, attól függően, hogy milyen színekkel találkoznak és milyen asszociációkhoz kötik őket.

Egy 330, 4 és 11 év közötti gyermek bevonásával végzett tanulmány azt találta, hogy a kicsik kedvenc színeiket (kék, piros, narancs, lila, sárga) használták, amikor pozitív karaktereket rajzoltak, és inkább feketével dolgoztak a negatív figuráknál. A társadalmi nyomás (rózsaszín-kék) szintén befolyásolja a gyerekek színpreferenciáját, de csak kétéves kor után lesznek a lányok rózsaszín-, a fiúk pedig zöld-kék rajongók – hiszen ezt látják maguk körül és magukon.

Korábbi kutatások szerint ez a sajátos, nemhez kötődő színpreferencia evolúciós jellegű: az elmélet szerint a nők a vadászó-gyűjtögető társadalmakban a bogyókkal foglalkoztak, ezért a termésekkel kapcsolatos színeket kellett előnyben részesíteniük - írja a BBC. De Domicele Jonauskaite kísérleti pszichológus, a Lausanne-i Egyetem kutatója, aki a színek kognitív és affektív konnotációit vizsgálja, nem ért egyet ezzel a hipotézissel. Több olyan tanulmányra hivatkozik, amelyeket elszigeteltebb népcsoportok között végeztek, a perui falvak őslakosai vagy afrikai törzsek lányai például nem szeretik a rózsaszínt. Úgyhogy mégis inkább a társadalmi nyomás alakíthatja.

A kedvenc szín kategóriáját Karen Schloss, a Wisconsin–Madison Egyetem pszichológiai adjunktusa és kollégáinak kísérletei szerint a meglévő asszociációink és tapasztalataink alakítják. Ezek alapján lehetnek a színek taszítók vagy vonzók. Ez azt is megmagyarázza, miért változik idővel a szín preferenciája.

Schloss különböző kísérletekkel finomította ezt az elméletet, és megfigyelte, hogy külső befolyásolásra és nyomásra változik egy szín kedvelése, de ez a kívülről erőltetett preferencia 24 óra elteltével elmúlik. Egy nap alatt rengeteg élményünk lehet ugyanis egy adott színről.

Harmóniában a természettel

Schlossnak a színpreferenciákkal kapcsolatos munkája megmagyarázhatja a kék széles körben elterjedt kiemelt pozícióját is: a kék mögött sok pozitív érzés és tapasztalat húzódhat – a tenger, a béke vagy a tiszta égbolt. Nem véletlenül szerették a festők is olyan nagyon, gondoljunk csak Picasso kék korszakára vagy Van Gogh megannyi kék árnyalatára. A soha nem kedvelt barna viszont a sarat, a hulladékot, a rothadó élelmiszereket juttatja eszünkbe, ezért nem is túl népszerű. Egy másik kísérletben arra keresték a választ, vajon a kedvenc színek stabil összetevői-e valaki személyiségének. Az önkénteseknek hetente nyomon kellett követniük a színpreferenciájukat a négy évszak folyamán. Úgy tűnt, hogy véleményüket a természet befolyásolta, a pozitív vagy negatív viszonyulás egy adott színhez összhangban volt a természet változó színpalettájával. Ősszel határozottan a meleg színek voltak a kedveltek, a mohazöld, a terrakotta és a narancssárga.

Alice Skelton, aki a Sussexi Egyetem munkatársa, megerősíti, hogy a körülöttünk lévő tárgyak jelentéssel ruházzák fel a színeket. De ne essünk kétségbe, ha a mocskos barnához vagy a mocsárzöldhöz vonzódunk, hiszen lehet ez egy emlék miatt (egy régi bútor fakó árnyalata), vagy a személyiségünk olyan, hogy nem a harmóniát keressük (mondjuk a kékkel), hanem az újdonságot, a szenzációt (mondjuk az okkersárgával).

(Borítókép: Danny Gohlke / picture alliance / Getty Images)