Hiába a hosszas tárgyalás, a múlt heti németországi, Bonnban rendezett találkozón sem tudtak megegyezni a tárgyaló felek arról, miként és mekkora összeg illeti meg a fejlődő országokat, amelyek amiatt követelnek kártérítést, mert szerintük sokkal jobban megszenvedik a klímaváltozás következményeit, mint mások. Erről pedig nem más, mint az igazán gazdag, magas szén-dioxid-kibocsátást megvalósító országok tehetnek, amelyek most megfizethetnek ezért. 

Vagyis csak fizethetnének, ugyanis a Kis Szigetországok Szövetsége (AOSIS) hiába tett meg mindent ennek érdekében a tárgyalóasztalnál, az Egyesült Államok és az Európai Unió továbbra sem szeretne kártérítést fizetni – számolt be a találkozóról a BBC. 

A klímavészhelyzet rendkívül gyorsan katasztrófává válik. A falak között azonban úgy tűnik, hogy a folyamat nem tart lépést a történésekkel, a tempó túl lassú

– mondta Conrod Hunte, a Kis Szigetországok Szövetségének vezető tárgyalója.

Ez problémás lehet, ugyanis a fejlődő országoknak amiatt lenne szükségük a pénzre, mert saját forrásból nem tudnak a klímavészhelyzet elleni harcban részt venni, az éghajlatváltozás pedig sokkal erősebben érinti az ő nemzeteiket, mint azon gazdag országokat, amelyeknek van elég forrásuk a szükséges intézkedések megvalósításához. 

Az érintett kis nemzetek a kialakult helyzetért a jóval fejlettebbeket okolják, ugyanis ezekben az országokban rendkívül magas még a mai napig is a szén-dioxid-kibocsátás, Európának és az Egyesült Államoknak szerintük kötelessége, hogy az okozott károk miatt kártérítést fizessen. 

A fizetésre felszólított országoknak azonban eszük ágában sincs egyelőre beadni a derekukat, a tárgyalóasztalnál kitartanak amellett, hogy nem az ő kötelességük ezt orvosolni, emellett pedig nem szeretnének dollármilliókkal szegényebbek lenni sem. 

A tavalyi glasgow-i COP26 konferencián a szigetállamok és a fejlődő országok megállapodtak abban, hogy prioritásként kezelik a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését azon ígéretek mellett, hogy a gazdagabb nemzetek idén végre bevezetnek egy kompenzációs eljárást. Ez egy kompromisszum volt, remélték, hogy kifizetődik, azonban nem így lett…

A kompromisszum azon alapult, hogy az országok hajlandók lennének tárgyalni és döntéseket hozni arról, hogyan lehet a finanszírozást a veszteségekre és károkra fordítani. Mi azonban nem láttuk, hogy ez itt megvalósult volna. Ehelyett láttunk egy workshopot, ahol megbeszéltük, hogyan tudnánk megoldani néhány másik problémát

– vélekedett Alex Scott, az E3G környezetvédelmi elemzőközpont munkatársa.

Scott mellett mások is komolyan kritizálták a találkozó résztvevőit, a legsúlyosabb vádakat pedig az Európai Unió kapta a tanúsított magatartás miatt. 

 Az EU következetesen blokkolta a veszteségek és károk finanszírozásával kapcsolatos vitákat Bonnban. Az elmúlt két hét megmutatta az EU képmutató álláspontját, a nagy országok, mint például Németország, külföldről szereztek be új fosszilis tüzelőanyagokat, miközben megtagadták az éghajlat által kiváltott szuperviharok és az emelkedő tengerszint pusztításával szembesülő fejlődő országok támogatását

– mondta Harjeet Singh, a Climate Action Network International munkatársa.

A találkozón a fejlődő országok képviselői több szomorú, az éghajlatváltozás okozta jelenlegi problémákról is megosztottak személyes történeteket.

„Veszteségekkel és károkkal élünk az elmúlt 25 évben. Vannak családok, akik elvesztették házaikat, terményeiket, életüket, és ezt senki sem fizeti ki nekik. Idővel kifogynak a források, mindenki adósságokkal küzd” – számolt be a helyzetről Adriana Vasquez Rodriquez, a La Ruta del Clima, egy Costa Rica-i környezetvédelmi csoport munkatársa.

(Borítókép: China Photos / Getty Images)