Ha már valaha is elgondolkodtunk azon, mivel gyógyították magukat az emberek a gyógyszerek megjelenése előtt, itt a válasz: múmiákkal.
A mumifikálódott testekből kinyert anyagokat évszázadokon át fogyasztották európai őseink abban a hitben, hogy gyógyhatással bírnak. Az őrölt múmia a leghatásosabb gyógyszer hírében állt a 12. században.
Antibiotikumok még nem voltak, de fájdalmak és kórságok igen, fejfájás, pestis, daganatok, ezeket is kezelni kellett valamivel. Úgyhogy az orvosok az egyiptomi halottak koponyáit, csontjait és húsát őrölték porrá, és írták fel a betegségek gyógyítására. Mary Fissell orvostörténész szerint régen azt tartották gyógyászatilag hasznosnak, ami látható hatást váltott ki a szervezetből, ideális volt, ha egy gyógyszer tisztító, ürítő folyamatokat okoz. Az emberi maradványok elfogyasztása, nem is csoda, hányást váltott ki mindenkiből, úgyhogy rettentő sikeresnek számított.
De népszerűségüket az ősi tudáshoz és bölcsességhez kapcsolódásuk is magyarázza, sőt vannak olyan tudósok is, akik párhuzamot vontak a katolikus Eucharisztiával, ahol Krisztus testét az átlényegülésbe vetett hiten keresztül a lelki jólét érdekében nyelik le.
A múmiagyógyászat egyik legkomolyabb híve II. Károly angol király volt, aki saját készítésű emberikoponya-tinktúráját hordta magával Királycseppek néven. Igen, a királyi és társadalmi elit számára a múmiaevés bevett gyógyászati eljárás volt, már csak az exkluzivitása miatt is – hiszen mi hathatna jobban a beteg arisztokrata szervre, ha nem egy fáraó teste?
Persze nem mindenki volt meggyőződve a morbid szokás jótékony hatásairól. Guy de la Fontaine például, a navarrai király egyik orvosa a 16. században simán felhasználta kortárs egyiptomi halottak testét is a gyógyszerkészítéshez. Majd „ősi, múmiagyógyerővel bíró” gyógyszerként árusította a kora halottaiból kinyert porokat. Vitték, mint a cukrot, mert igen nagy népszerűségnek örvendtek a múmia címkével ellátott gyógyszerek – olyannyira, hogy azt az egyiptomi múmiák korlátozott száma már nem tudta kielégíteni. Leonhard Fuchs 16. századi gyógynövényszakértő elfogadta az egyiptomi múmiák felhasználását, de az európai halottakkal való helyettesítését már kannibalizmusnak tartotta. Tomé Pires, egy 16. századi, Egyiptomban utazgató portugál patikus azt írta, hogy a kereskedők pirított tevehúst adnak el emberhús címkével. Hát mire van igény, ugye.
A patikusok és gyógynövényárusok még a 18. században is árulták a múmiákból készült gyógyszereket, de ekkor már kezdett népszerűsödni a friss hús és vér is. 1909-ig az orvosok bevett gyakorlata volt halottak koponyáinak felhasználása neurológiai betegségek kezelésére.
Napóleon 1798-as egyiptomi hadjárata újra felhívta a figyelmet az egyiptomi egzotikumokra, és divat lett a múmiák Európába szállítása. A viktoriánus Angliában ekkor terjedtek el a „kicsomagoló bulik”. A múmiák gyógyhatásaiban már nem hittek, de a viktoriánus Angliában, amely egyébként is vonzódott a hátborzongató dolgokhoz – halottakkal fotózkodtak, spiritiszta szeánszokat rendeztek, vagy halottak hajából készült ékszerekkel dicsekedtek egymásnak –, beindultak a múmiapartik. A házigazda beszerzett egy múmiát – aukción vagy egy egyiptomi kapcsolatokkal rendelkező kereskedőtől –, és máris küldte a meghívókat magas rangú barátainak. Komoly iszogatások közepette nagy dínomdánommal kibontották a múmiát, a házigazda pedig büszke lehetett magára, hogy beszerzett egy múmiát – ez egyfajta státuszszimbólum volt.
Mondjuk, mint ma egy Tesla.
1834-ben Thomas Pettigrew sebész nyilvánosan feltárt egy múmiát a Royal College of Surgeonsben, és miközben sorolta, hogy mit lát a közönség, lassan levette a kötéseket a testről, így kapcsolta össze a tudományos ismeretterjesztést a szórakoztatással. Az attrakció népszerűségét mutatja, hogy akár háromezren is asszisztáltak Pettigrew múmiabontásához.
Az utolsó múmiafeltáró parti 1908-ban volt, de 2016-ban John J. Johnston egyiptológus egy illatszakértő társaságában újra felelevenítette a szokást: egy kórházban mű múmiabontó partit rendezett 100 fő részvételével. Ebben a 6 évvel ezelőtti performance-ban a múmiát egy színész játszotta, így ez egy művészeti-tudományos show-műsor volt. Johnston célja a viktoriánus kibontások szemléltetése volt.
Ma is szerezhetünk magunknak múmiát az antikvitások feketepiacán, ha még mindig hiszünk a gyógyerejében, vagy a barátaink előtt akarunk vagánykodni vele. Potom 3 milliárd dollárért állítólag eredeti múmiát kapunk. Persze garancia nincs rá, és reklamációt sem fogadnak el.
(Borítókép: Egyiptomi szarkofágok. Fotó: Mohamed Abdel Hamid / Anadolu Agency / Getty Images Hungary)