Német tudósok ráleltek a sclerosis multiplex kezelésének új lehetőségére, miután két kulcsfontosságú fehérje funkcióit dekódolták.
A sclerosis multiplexet (SM) először 1868-ban írta le Jean-Martin Charcot francia neurológus, aki találóan azt mondta:
a tünetek végül is nem egyebek, mint a szenvedő szervek segélykiáltásai.
A sclerosis multiplex három jelét Charcot-triásznak hívják, ezek az akaratlan szemmozgás, a remegés és a távirati beszéd. Korát megelőzve rájött, hogy a betegség okai között a gyász és az elfojtott érzelmek is fontos szerepet játszanak.
Az SM a központi idegrendszert érintő gyulladásos autoimmun betegség, amelyben a szervezet immunrendszere a saját szöveteit támadja.
Az agy és a gerincvelő idegrostjainak védőburka, a mielinhüvely károsodik, ezért lassabban vezeti vagy blokkolja is az ingerületet, sőt az idegpálya is károsodhat. Ez a sérülés megjelenik az érzékelés, a mozgás és a megismerés területén is.
Ma világszerte csaknem hárommillió ember szenved SM-ben, és sem kialakulásának oka nem teljesen ismert (fontos lehet a genetikai háttér és a környezeti tényezők is), sem gyógyításának vagy megelőzésének módja. Ezért is óriási a németországi Ruhr Egyetem kutatóinak új felfedezése a tenascin fehérjék két típusának vizsgálatában.
Dr. Juliane Bauch és Andreas Faissner professzor rájött, hogy két fehérje, a tenascin C és a tenascin R csökkenti a mielinhüvely mennyiségét és gátolja képződését – írja a Zenger.
Bauch szerint
az emberi szervezet számos mechanizmussal rendelkezik, hogy kompenzálja a sejtekben okozott károk egy részét.
A Ruhr Egyetem tudósai a kísérleti egereket olyan gyógyszerrel kezelték, ami tönkreteszi a mielinhüvelyt, majd összehasonlították regenerációs folyamataikat azoknak a génmanipulált egereknek a gyógyulásával, amelyekből hiányoztak a döntő fehérjék. Kiderült, hogy azok az egerek, amelyek nélkülözték a tenascin C és tenascin R fehérjét, gyorsabban tudták helyreállítani mielinhüvelyüket.
A betegség évente közel húszezer halálozásért felelős, s bár nem halálos, öt-tíz évvel lecsökkenti az élettartamot, az öngyilkosság például nagyobb eséllyel fordul elő SM-betegek között, mint az egészséges embereknél. De a mozgásukban a betegség miatt korlátozottak is korábban halnak meg a fellépő komplikációk miatt. Jellemző korai halálokok még a légúti betegségek és a fertőzések.