Mindenki megtapasztalhatta már, hogy amikor besétál a Balaton déli partján a bokáig érő vízbe, és a mellig érő vízért továbbmegy sok száz métert, többször is kis kiterjedésű, hidegebb vagy melegebb vízfoltokon halad keresztül. Vajon mitől változik ilyen sűrűn a Balaton vízhőmérséklete? Lehet, hogy igaz a szóbeszéd, hogy a Balaton fenekén időszakosan fel-feltörő források vannak, és időnként akár érezni is a meder alján a finom vízzubogást?
Felvetette ezt Balaton című alapművében a híres geográfus, Cholnoky Jenő is a múlt században, de ő nem igazán hitt abban, hogy léteznek víz alatti források, csak helyi mendemondának tartotta, és kijelentette, hogy a tó vizét nem táplálják a fenekén felfakadó források, kizárólag csak a belehulló csapadék és a belefolyó patakok vize.
Nem tűnik különös elképzelésnek, hogy víz törhet fel a mederből, hiszen a Balaton környéke telis-tele van vízforrásokkal, ezért akár a tó aljáról is fakadhatnak. A híres tudósnak pedig igaza is volt, meg nem is.
A Balaton fenekén ugyanis több helyen valóban szivárog a víz. Csakhogy nem elsősorban a déli part mentén, inkább a nyugatin és az északin, viszont már jó pár éve nem találják ezek nyomait, mintha eltűntek volna – mondta az Indexnek Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. Korábban ő is kutatott a források után, és rá is bukkant a nyomaikra. Ezek nagyon gyenge vízhozamú, karszteredetű artézi vizek, vagy a befolyók, sédek föld alatti szivárgásai, és meglehetősen nehéz észrevenni őket.
Télen például árulkodó, hogy a források fölött nehezebben fagy be a Balaton a forrásvíz magas szén-dioxid-tartalma következtében, nyáron pedig ugyancsak kis foltokban eltér a környezetéhez képest. Az utóbbi években azonban nyomuk veszett, és nem kizárt, hogy többé nem is találunk mederforrásokat. Valószínűleg az országot sújtó aszály és a kontrollálatlan parti kútfúrások apasztották el őket.
De akkor mik azok a hidegebb-melegebb vízfoltok a Balatonban, ha nem a fenékről felfakadó vizek? A válasz nem nyilvánvaló, mert szabad szemmel szinte észrevehetetlen: a meder homokos alja egyes részeken világosabb, más részeken sötétebb, ezért másképp nyeli el a beeső napsugarakat. A sötétebb foltok például erősebben nyelik el elsősorban az infravörös fényt, ezért jobban felmelegítik a felette hullámzó vízoszlopokat, mint a környező részeken. Bár az északi part mentén akár lehetne is, de nincs szó víz alatti forrásokról, még akkor se, ha határozottan érezni véljük a talpunkkal.
Nem elég a tartós szárazság, a szokásosnál alacsonyabb vízszint, még a víz alatti források is eltűnnek, mondhatnánk. Ám a valóságban ezek a balatoni források csak elhanyagolható mértékben táplálták a tavat, hiányuk miattnem fog kiszáradni a Balaton.
(Borítókép: A déli part egyik legszebb sétahelye, az 1200 méter hosszú Kvassay sétány részlete Balatonföldváron 2017. május 19-én. Fotó: Faludi Imre / MTI)