Mókusokra szerencsére még gyakran felkaphatjuk a fejünket az ember környezetében is, ha sűrű fák között vagy kertvárosi részen élünk. Hogy milyen a mókusfészek, amiből sokszor kettőt is építenek, és meddig maradnak együtt a fiatal mókusok, arról meglehetősen sokat tudunk – írja a Notrenature. 

A mókus magas fákon szereti berendezni gömb alakú otthonát, ami gallyakból tákolt, mohaszőnyeggel borított, negyedik vagy ötödik emeleti lakás. Van, hogy egymás közelében kettőt is épít, nem azért, hogy kiadja, hanem hogy veszély esetén átcuccoljon a pótlakba. Ha lustább mókus keres szálláshelyet, akkor előfordul, hogy nem fáradozik az építkezéssel, inkább madarak elhagyott fészkeit turbózza fel – nagyobbra, fedettre, ajtósra.

Mókusszerelem és gyümölcse

A mókusfiúk és -lányok először januárban kezdenek egymásra kacsingatni, a sikeres flörtből márciusban születnek utódok. A kismókusok szeme négy hétig csukva van, addig szopnak, és szokják a friss levegőt, a szoptatás ezután is folytatódik, de szemük már kinyílik, és el-elhagyják a fészket. A mókusmama egyedül neveli a kicsiket, ha valami veszélyt érez, akkor jön el a pótfészek ideje: gyorsan átköltözteti ide a családot.

Az egy hónapos mókuskák már minden túlélési stratégiát megtanultak anyukájuktól, úgyhogy el is kell hagyniuk a fészket, hogy maguk boldoguljanak.

A fiatal mókusok fel-alá ugrálnak, testvéreikkel szaladgálnak, bújócskáznak a fákon, néha még verekednek is. Így játszva tanulják meg, hogy milyen erősen kell harapni ahhoz, hogy fájjon, és milyen gyorsan kell futni, ha menekülni kell.

Időnként a párzási szokásokat imitálják, az egyik állat ráugrik a másikra – nemre való tekintet nélkül –, és megragadja a derekát, mire a nőstény párzási testtartást vesz fel: farkát a hátára csapja, hátsó felét a levegőbe mereszti, mellső lábait pedig a földre teszi. Az ölelkezés után a hím bukfencezik. Ez a mozgássorozat a párzási rituálé része is lehet, ha a mókusok már 9-10 hónaposak – amikor ivaréretté válnak. 

Könnyűvérű, de családbarát a mókusnő

A mókusnők elég ledérek, mert termékeny korszakuk csak egy napig tart, ezért minden alkalmat meg kell ragadniuk! Ennek ellenére mégis családcentrikusak. 

A nőstények hajlandók örökbe fogadni és felnevelni az elhagyott kicsiket, feltéve, ha családtagok, és a saját alom nem túl nagy – mivel etetniük kell saját ivadékaikat is. Ha kell, gondoskodnak unokákról, unokatestvérekről, vagyis nemcsak a szűk családot ismerik fel, hanem a távolabbi rokonokat is. De ez a szoros családi együttlét csak rövid ideig tart, amikor a kicsik még rászorulnak anyjuk gondoskodására, és együtt vannak a mókusfészekben.

Ezután szétválnak útjaik, mert a vörös mókus magányos állat. A fiatalok keresnek maguknak egy nagyobb területet, ami nem egyezhet más mókusok territóriumával, és ott élnek, alapítanak új családot.

(Borítókép: Sven Hoppe / picture alliance / Getty Images)