Caspar Netscher holland portré- és zsánerfestő volt a 17. században, akinek specialitása a finom keleti kelmék, brokátok, selymek valósághű ábrázolása. 1683-as festményét, a Steven Wolters portréját a második világháború alatt vitték el a nácik Charlotte Bischoff van Heemskerck családjától.

Egy újabb ötlet George Clooney-nak

A most 101 éves asszony visszakapta a művet, és azt tervezi, jövő hónapban aukción értékesíti a londoni Sotheby’s aukciósház segítségével. George Clooney-nak tetszene a regényes történet – gondoljunk csak a 2014-es Műkincsvadászokra, ami Clooney producerkedésével, rendezésével és főszereplésével készült.

Charlotte Bischoff van Heemskerck apja, Smidt van Gelder Arnhemben, Hollandia keleti részén élt, és a gyerekkórház igazgatójaként dolgozott. Legkedvesebb hobbija a művészeti galériák látogatása és festmények vásárlása, képgyűjteménye 25 műből álló kollekcióra rúgott, amit főleg régi holland mesterek képei alkottak.

Az egyik festmény, a Steven Wolters portréja a családi ház étkezőjében lógott, közvetlenül a fiatal Charlotte széke mögött. Amikor 1940-ben Németország megtámadta Hollandiát, Smidt van Gelder, hogy biztonságba helyezze féltett képeit, 14 legkedveltebb alkotását az arnhemi Amsterdam Bankba vitte, és betette egy széfbe.

A híd túl messze van

Négy évvel később szövetséges csapatok landoltak Arnhemtől északra, és a holland hidak megkaparintásával akarták elfoglalni a Ruhr-vidéket, ez volt a kudarcra ítélt Market Garden-hadművelet, amiből a legnagyobb sztárokkal forgatott filmet Richard Attenborough (Sir Sean Connery, Michael Caine, Robert Redford, Sir Anthony Hopkins és még sorolhatnánk, de Clooney még csak 16 éves volt). A szövetségesek két hét alatt elvesztették embereik háromnegyedét, és visszahúzódtak. A német csapatok kiürítették Arnhemet, és amit tudtak, elvittek. Kifosztották az Amsterdam Bank trezorait is, így persze Smidt van Gelder 14 értékes festményére is rátették a kezüket. 

A háború után a holland hatóságok felkutattak nyolc festményt, és vissza is adták őket Smidt van Geldernek, de további hatról semmilyen információjuk nem volt.

Bischoff van Heemskerck évekig kerestette ezeket a darabokat, különösen a Steven Wolters portréját. Egyszer a festmény 17. századi másolatára is rálelt, de hiába örült neki, az csak hamisítvány volt.

A londoni székhelyű Commission for Looted Art in Europe nonprofit szervezet is az eltűnt portré nyomába eredt. Ők tudták meg, hogy a festmény az ötvenes években felbukkant egy düsseldorfi galériában, majd 1969-ben Amszterdamban árverésre bocsátották. 1971-ben egy német gyűjtő vásárolta meg. A szervezetnek sikerült kapcsolatba lépnie a magánszeméllyel, aki 2021-ben visszaadta a portrét Bischoff van Heemskercknek.

Bischoff van Heemskerck azért döntött a festmény eladása mellett, mert családjában szeretné szétosztani a befolyó összeget, mint mondta, soha nem érezte úgy, hogy a kép csak az övé, a családhoz tartozik. Apja 1969-ben meghalt, 5 testvérének viszont összesen 20 gyereke, unokája van, akik mind részesülhetnének a pénzből.