Elhunyt Csizmadia Imre, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagja, a kvantumkémia nemzetközi hírű professzora.
Az életének 90. évében július 13-án elhunyt Csizmadia Imre Gyula 1932. október 30-án született Budapesten.
Sárbogárdon nevelkedett, majd iskoláit a második világháború idején a Pesti Református Gimnáziumban, a háború után Szeghalmon folytatta. Egyetemi tanulmányait a BME-n kezdte, és 1956-ban egy úgynevezett vegyes mérnöki diplomát szerzett – olvasható az MTA megemlékezésében, amelyben Perczel András akadémikus, az MTA Kémiai Tudományok Osztályának elnöke búcsúzik az elhunyt kémikustól.
Csizmadia Imre 1956 után Kanadába emigrált, ahol 1957 és 1959 között a vancouveri Brit Kolumbiai Egyetemen (UBC) MSc-diplomát, majd 1959 és 1962 között ugyanott PhD-fokozatot szerzett. Mintegy 10 évet felölelő egyetemi tanulmányai után két évig (1962–1964) kutatott a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT-n) posztdoktori ösztöndíjasként a világhírű John C. Slater professzor vezetése alatt.
Ebben az időszakban rendszeresen bejárt a villamosmérnökök előadásaira, ahol a számítógépek programozását oktatták, és felismerte, hogy a közeljövőben a forradalmi fejlődés ebbe az irányba fog elindul, ami majd az egész világot megváltoztatja. Ez vezetett ahhoz, hogy posztdoktori időszaka alatt az MIT-n
kvantumkémiai számításokkal foglalkozott, a világ első egyetemi számológépcentrumában.
Ezt követően nyugdíjazásáig (1998) a Torontói Egyetem kémiai tanszékének professzora, majd élete végéig professor emeritusa volt. Nyugállományba vonulását követően hazaköltözött Magyarországra, azért, hogy a magyar felsőoktatást támogassa az évek során megszerzett tapasztalata alapján.
Tanítványai közül húszan lettek később világszerte egyetemi tanárok. Folyóiratot indított, amely az alkalmazott kvantumkémiai vagy más néven „számításos kémiai” eredményeket publikálta (THEOCHEM / Elsevier).
A kémikus több mint 550 tudományos publikáció társszerzője, meghatározó személyisége volt. Ez idő alatt Dél-Amerikától Ázsián át Európáig rengeteg kollégával kooperált, számos egyetemen tanított. Három egyetemtől kapott díszdoktori címet (Eötvös Loránd Tudományegyetem, National University of San Luis, Semmelweis Egyetem). Csizmadia Imrét 2004-ben választotta az MTA külső tagjai közé.