Korát 560 millió évesre becsülik, ami páratlan felfedezés, ugyanis húszmillió évvel idősebb, mint a kambriumi robbanás idején, 540 millió éve hirtelen megjelenő állatok sokasága, és valószínűleg ez a legkorábbi valódi csontvázas őslelet, amelyet jelenleg ismerünk. 

A húsz centiméteres, fáklyához hasonlító állat a modern korallok és medúzák előfutára lehetett, és feltehetően csápjaival ragadta meg zsákmányát. Fosszíliáját már 2007-ben kiásták, ám tizenöt évnek kellett eltelnie, mire a kutatók egybehangzóan kijelenthették, hogy mit találtak pontosan.

Azért is kivételes jelentőségű, mert testfelépítése különbözik minden más korabeli élőlényétől, ráadásul a prekambriumi időszakból alig kerültek elő maradványok, csak az 540 millió évvel ezelőtti, kambriumi időszaktól kezdődően. Onnantól fogva viszont tömegével.

Eddig csak lepényszerű, furcsa puhatestű élőlények kövületeit találták meg a prekambriumi időszakból (ez a nevezetes Ediacaran-fauna), most azonban ez a fáklyaállat is erősíti a paleontológusok gyanúját, hogy az összetettebb élőlények nem egy csapásra (persze földtörténeti léptékben nézve), 540 millió éve keletkeztek, hanem egy jóval hosszabb időszak alatt. A kambriumi robbanást, amikor megjelent minden ma ismert állat és növény őse, megelőzte az Ediacaran-korszak (630 és 542 millió évvel ezelőtti, 88 millió éves időszak) is, amely lezárta a hógolyó-Földnek hívott világméretű eljegesedést, amikor kis híján teljesen eltűnt az (akkor még jobbára egysejtű) élet bolygónkról.

Az iskolateremtő természettudós és természetfilmes amúgy idén tölti be 96. életévét, és legalább negyven élőlényt neveztek már el róla a hangyászsültől az őshalig, kihalt oroszlánfajtól a törpebékáig, szitakötőtől kancsónövényig, de még egy súlyosan sérült és megmentett felnőtt hím kúpos fókát is.