Sok furcsaságról tudunk a középkorból, állati amulettekről, boszorkányokról, feneket szabadon hagyó tunikákról vagy titkos lovagrendekről, de bizonyos esetekben a temetések is igen cifrák voltak.

Itt van például a kora középkori ágytemetés, amikor a halottat az egész ágyával együtt engedték le a földbe. Európában kétféle ágyat használtak temetkezésre: korlátágyakat, amelyek kanapékra hasonlítanak, és ládaágyakat, amelyek dobozokra emlékeztetnek.

A ládaágy egyik leghíresebb példájára a norvég Oseberg városában bukkantak a régészek, amely 834-ből származik. Két nő volt eltemetve a rendkívül díszes fejtartókkal rendelkező ládaágyban. A régészek számos bizonyítékot találtak az ágyas temetésre máshol is Európában, például a szomszédos Szlovákiában, Skandináviában, Németországban, de Nagy-Britanniában is. A kutatók már összesen 72 ágyas temetésről tudnak, és úgy sejtik, a halottkultusszal mindig sokat foglalkozó Egyiptomból gyűrűzött át Európába. A legfiatalabb ágyas temetést kapó elhunyt egy bajor kisfiú volt.

A szlovák lelet, a Poprad-Matejovce korlátágyas síremlék a legkorábbi, V. századi, az utolsó ismert ágyas temetési emlék pedig Norvégiából származik, X. századi.

Britanniában a VII. században bukkant fel a szokás, valószínűleg a kereszténységet terjeszteni kívánó nők hozták a szigetre. A Cambridge melletti Trumpingtonban talált leletek sajátossága az volt, hogy az ágyas temetéseknél mindig kis kereszteket tettek az elhunytakra, akik idegen származású nők voltak.

Az ágyas temetésnél elterjedtebb volt a tárgyakkal való eltemetés, ami mindig a társadalmi helyzetet tükrözte. A harcosokat fegyvereikkel és teljes fegyverzetben temették el, a magas rangú embereket dísztárgyaik, ékszereik kíséretében. Később ezekkel fokozatosan felhagytak, és a sírokat egy vallási épület körül erre a célra kialakított helyre csoportosították: a temetőkbe.