Mi a közös az emberben és a polipban, hogy jutunk el a polip csápjaitól az emberi tudatig?
A polip karjai nagyobb autonómiával rendelkeznek, mint az emberi karok és lábak: mindegyiknek saját miniatűr agya van, ami némileg független az állat központi agyától. Mivel az emberi agy erősen központosított, Godfrey Smith, a Sydney-i Egyetem történelem és tudományfilozófia professzora szerint a kihívás az, hogy megértsük, hogy működik ez a mienknél kevésbé centralizált idegrendszer, és a több agy több polipot feltételez-e.
Minél közelebbről nézzük a polip testét és idegrendszerét, annál nehezebb felfogni, hogy milyen lehet polipnak lenni, de az empátiát az is nehezíti, hogy utolsó közös ősünk 600 millió évvel ezelőtt élt – egy laposféreg fajta.
Heather Browning, a London School of Economics posztdoktori kutatója csapatával azt kereste, vajon a polipok tudatosak-e. Fő kérdésük az volt, hogy az emberi tudatosságra jellemző tulajdonságok megvannak-e a polipban, például a fájdalomérzet.
Browningék több mint 300 tudományos közleményt vizsgáltak át, nyolc feltételt keresve, amik azt bizonyítanák, hogy a lábasfejűek érző lények. Ezek a kritériumok például a káros ingereket érző receptorokhoz, érzékszervi információkat integráló agyterületekhez, agyi régiók közötti kapcsolatokhoz, és önvédelmi magatartásokhoz kapcsolódtak. Ha egy állatnál hét vagy több kapcsolat is kimutatható, akkor az állat nagy valószínűséggel érző, de már 5 vagy több is „erős bizonyítékot” jelent az érzésekre. Ez alapján a polipok érző lények, mivel egy kivételével minden kritériumnak megfeleltek. A jelentést bizonyítékként használták fel az Egyesült Királyság állatjóléti törvényjavaslatának módosításához, amely elismeri, hogy a lábasfejű puhatestűek és a tízlábú rákfélék érző lények.
A tudat tanulással, döntéshozatallal és kompromisszumok megkötésével fejlődhet ki – például kockáztatja-e a lábasfejű, hogy kibújik babkonzervéből, hogy lecsapjon egy előtte elhaladó ínycsiklandozó falatra, akkor is, ha korábban látott ott egy ragadozót. A tudat bizonyítéka lehet az újdonságokra való intelligens reagálás is és a kíváncsiság, amiket Peter Dews pszichológus már egy 1959-es kísérletben igazolt, mikor 3 polipnak egy izzót kellett felkapcsolni egy karral.
A nyitottság és a tájékozódás képessége nem lehet öntudatlan, Marta Halina tudományfilozófus szerint, mivel az emberi tudatot, a humán neurológiai és viselkedési összefüggéseket vesszük a tudatosság alapjául, ezért
minél távolabb kerülünk az emberektől a szerkezet, a viselkedés és a funkció tekintetében, annál inkább elbizonytalanodunk, hogy valóban a tudatot-e követjük nyomon.
A polipok tudatosságának firtatásával az emberi tudathoz jutunk el, de vajon valóban tudjuk-e, milyen tudatosnak lenni. Ha a polip tudatát vizsgáljuk, azt is tudnunk kell, milyen az emberi tudat.
Halina úgy véli, ha rájövünk, milyen keveset tudunk az emberi tudatról, akkor nyitottabban állunk majd ahhoz a kérdéshez is, hogy milyen a polip-tudat. Ezzel a furmányos gondolkodással hipp-hopp átugrottuk azt a 600 millió évet!
(Borítókép: Robert Cianflone / Getty Images)