Mitől függ, hogy egy több száz vagy ezer emberből álló csoportosulás erőszakos vagy békés viselkedést mutat, főleg ha több hónapnyi lezárás után lehet csak gyülekezni?
Itthon sem ritkák mostanában a tömegrendezvények – fesztiválok, tüntetések –, de szerencsére erőszakoskodásról, vandalizmusról, vérről (és eperről) nem sokszor hallani híreket. De vajon mi befolyásolja, hogy egy nagyobb embertömeg kulturáltan mulatja együtt az időt, vagy kirakatokat tör be?
Egy klasszikus pszichológiai elmélet szerint az emberek nagy tömegben elveszítik önérzetüket, érzelmileg impulzívak és fogékonyak lesznek mások befolyására, emiatt a tömeg gyakran erőszakossá és pusztítóvá válhat. Bár ez a nézet már elég elavult, sokan még mindig azt feltételezik, hogy a nagyobb csoportok magatartásában mindig ott a rombolás és az agresszió kockázata.
A pszichológusok a karantén utáni kiszabadulás apropóján kezdték vizsgálni az embereket: az elszigetelődés hogy befolyásolta a gyűlések, fesztiválok hangulatát a nyitás után?
A tömegek nem eleve bölcsek és nem szükségszerűen vakmerőek, a tömeget alkotó emberek hozzáállása és viselkedése határozza meg, hogy milyen lesz a csoportosulás. Amit az emberek egy tömegben tesznek, az alapvetően összefügg azzal a kérdéssel, hogy mi a tömeg (az identitása) és mit képvisel (értékei és normái).
A Scientific Americanben olvashatjuk, hogy egy dán tanulmányban több mint 18 000 embert kérdeztek meg - akik egy zenei fesztiválon akartak részt venni a lezárás feloldása után -, hogy mit várnak a rendezvénytől. Azok, akik nyugodtan és aggodalmak nélkül várták az eseményt, a többi fesztiválozóval való közös identitás érzését hangsúlyozták, és a fesztivált inkább kollektivista, mint individualista programnak tartották.
Egy második tanulmányban körülbelül 5000 személyt kérdeztek meg, akik 2021 nyarán és őszén szintén Dániában fesztiváloztak. Az ország lakossága ekkor az egyik legátoltottabb volt Európában, ezért a résztvevők és a szervezők nem stresszeltek a vírus miatt, mindenki nyugodt és békés volt, egyszerűen csak örültek az együttlétnek, amire olyan régóta ki voltak éhezve. (A dánok ráadásul különösen vágynak a közös programokra, hogy legyűrjék a gyakran öngyilkossággal végződő depressziójukat.)
A legtöbben a másokhoz való kapcsolódás, a közös élmény miatt vennének részt a tömegrendezvényen, de ezek a békés, együttlétre fókuszáló motivációk nem mindenkire érvényesek. A pszichológusok szerint viszont a vad, veszélyes tömeg viselkedése majdnem mindig előre megjósolható a gyülekezés motivációjából. Vagyis a tömeges együttlétbe egyáltalán nincs kódolva a vandalizmus, vagy az erőszak.
A bizalom is kulcsfontosságú szerepet játszott annak megértésében, hogy az emberek miért érzik magukat biztonságban a tömegben: a rendezőkbe vetett hit (vigyáznak ránk) és a tömeg többi tagjával való azonosulás megteremtheti az összetartozás és a biztonság érzését. Ha a szervezők látványosan és hatásosan törekednek a biztonságra, akkor az emberek bízni fognak – bennük is, egymásban is.
A vizsgálatok tanulsága az volt, hogy nem szabad démonizálni a tömegeket, hiszen még a hónapokig tartó stresszes bezártság után sem az erőszak jellemezte a tömegrendezvényeket, hanem a közös élményekre és kapcsolódásra vágyás.
(Borítókép: 50. Roskilde Fesztivál 2022. július 1-jén Dániában. Fotó: Rune Hellestad-Corbis / Getty Images)