A 2013 végén indított Gaia űrtávcső több mint másfél milliárd csillagról végez nagy pontosságú pozíciómérést, hogy meghatározza a csillagok helyét és mozgását. A Gaia az Európai Űrügynökség (ESA) második asztrometriai űrszondája, aminek fő célja, hogy a csillagok helyzetének és mozgásának követésével megpróbálja felderíteni a Tejútrendszer életének múltbeli és jövőbeli alakulását. Ehhez több százezer kisbolygóról és milliónyi extragalaxisról gyűjt információkat.

A Nap jövőjéről már két éve is megjelent egy tanulmány, eszerint a távoli jövőben Naprendszerünk egy részét elnyeli a Nap, a többi pedig valószínűleg széthullik. A Nap a cikk szerzői szerint öreg korára átalakul: akkora vörös óriássá duzzad majd, hogy felszíne eléri a Merkúr, a Vénusz és a Föld pályáját is, elnyeli a belső bolygókat és tömegének közel a felét elveszíti.

A külső bolygók élete is módosul, mert ahogy a Nap tömege csökken, úgy változik gravitációs ereje is, ami meghatározza a bolygók pályáját. Ennek következtében a külső bolygók elsodródnak tőle.

Most, a Gaia asztrometriai és fotometriai adatainak kombinálásával sikerült megbecsülni a Nap jövőjének alakulását, ami beigazolja a két évvel ezelőtti hipotéziseket.

Az ESA legutóbbi sajtóközleményében a Côte d'Azur Observatoire-ban dolgozó Orlagh Creevey csillagász kifejti, hogy a legfrissebb Gaia-adatokból egészen pontos információkat és részleteket tudtak azonosítani, így többet megtudhattak a Nap sorsáról.

Orlagh és munkatársai olyan csillagokat kerestek, amelyek hőmérséklete, felszíni gravitációja , összetétele, tömege és sugara a Napéhoz hasonló. A Gaia adataiban 5863 csillagot találtak, amelyek megfeleltek a kritériumuknak, de ezek nem ugyanazokon a helyeken voltak, ezért arra következtettek, hogy a Nap múltbeli és jövőbeli evolúciós pályájának különböző pontjait képviselik.

A csillagok tömege viszonylag keveset változik életük során, de hőmérsékletük és méretük jelentősen módosul az életkor előrehaladtával. Ezeket a változásokat a csillag belsejében lezajló magfúziós reakciók típusai, például a héliumatomok fúziója vagy ezeknek a reakcióknak a csillagon belüli elhelyezkedése okozza.

Az új számítások szerint a Nap valamivel kevesebb, mint 4 milliárd év múlva eléri maximális hőmérsékletét, és egy–három milliárd év múlva válik vörös óriássá. A Föld jóval korábban lakhatatlanná válik, mert a Nap átalakulása várhatóan már egymilliárd éven belül a földi óceánok elpárolgásához vezet.

(Borítókép: Tobias Roetsch/Future Publishing via Getty Images)