Lehet arról vitatkozni, hogy kell-e tűzijáték, de van egy emlősfaj, amelyik tuti leszavazná a mulatságot.
A kutyák több mint kétszer annyi frekvenciát hallanak, mint az emberek, és a sokkal távolabbról szóló hangokat is érzékelik. Ha minden hangra reagálnának, az túl sok energiát igényelne, ezért a kutyaagynak differenciálnia kell. Ez a különbségtétel különösen fontos a munkakutyák esetében: a mentő- és a nyomozókutyáknak meg kell őrizniük hidegvérüket a hangzavar és a robbanások közepette is. Másrészt
az evolúció arra tanította az állatokat, hogy kerüljék a potenciális fenyegetést a túlélés érdekében, még akkor is, ha a fenyegetés nem is valós.
Ilyen például a tűzijáték.
Daniel Mills, az angliai Lincoln Egyetem állatviselkedés-gyógyász professzora szerint normális, ha a kutya menekül és szorong a tűzijáték hallatán. Egyes kutyáknál a korai életkörülmények megváltoztathatják a hangérzékenységet: a kritikus fejlődési szakaszok során agyuk olyan asszociációkat alakít ki, amelyek életük hátralévő részében befolyásolhatják viselkedésüket. Ha például egy kölyökkutya egyedül volt otthon, amikor a szomszédban nagy zajjal tatarozták a lakást, a kutya örökre összekapcsolja a hangot a magánnyal, és ez az asszociáció mindig félelemmel tölti majd el.
A tanulmányok szerint a temperamentum nagyban befolyásolja, hogy mire hogy reagál a kutya. Ezt pedig a genetika és a korai fejlődés határozza meg. A külső tényezők befolyásolják a kutyák stresszre, szorongásra és félelemre való hajlamát.
A tudósok megmérték a kutyaszőr kortizolszintjét (stresszhormon), hogy megvizsgálják a kutyák stresszreakciója és a hangos zajra adott válaszreakció kapcsolatát – a vihart halló kutyák kortizolszintje magasabb volt, mint a kutyaugatást hallóké. A magasabb kortizolszintű kutyák bujkáltak, menekültek és az emberek társaságát keresték.
A kutyának nem kell eredendően félősnek lennie ahhoz, hogy féljen a komolyabb hangoktól, a félelemreakciókkal foglalkozó tanulmányokban a kutatók azt találták, hogy a fajta, az életkor, a nem, a tulajdonossal töltött idő és a korai tapasztalatok mind befolyásolták a kutyák reakcióját a tűzijátékhoz hasonló hangokra. Ha például a tenyésztővel nőttek fel a kutyák, és nem kerültek új tulajdonoshoz, akkor nem voltak olyan félősek, mint második gazdájuk mellett.
A félelem kockázata az életkor előrehaladtával növekszik a kutyáknál, ami összefüggésbe hozható a fájdalommal és a hangérzékeléssel. Az idősebb kutyák először elveszítik a magasabb frekvenciájú hangok észlelésének képességét, vagyis gyengül a hangok lokalizációja. Ez súlyosbíthatja a stresszt, mert ijesztő, ha hallja a zajt, de nem tudja, honnan jön. Ezért a tűzijáték sokkal ijesztőbb egy kutyának.
Stefanie Riemer a Berni Egyetemen érdekes kutyás-gazdás kísérletet végzett. 1225 kutyatulajdonost kérdezett arról, hogy kezeli kutyája félelmét, majd többféle módszer bevetésére buzdította őket, hogy csillapítsák a kutyák szorongását. Volt zajelfojtás (CD-vel), feromondiffúzorok, gyógynövénykészítmények, illóolajok, gyógyszerek, relaxációs tréning, ellenkondicionálás (a kutyákat arra tanították, hogy ne féljenek) és nyugtató mellény.
Riemer úgy találta, hogy a legjobb a félelem csökkentése játékkal, szeretettel, finom falatokkal. Ezek a sok kedvességet kapó kutyák hetven százalékkal kevésbé féltek a tűzijáték alatt, mint a többiek.
(Borítókép: Shutterstock)