El sem tudjuk képzelni, mi mindent hagynak az emberek a könyvtári könyvekben. Hát senkinek nem hiányzik a baseballmeccs jegye?
A drágulás a könyveket is utolérte. Az áremelkedés ugyan már évek óta tart, de ma 5000 forint alatt lassan nem is kapunk könyvet – rossz hír a könyvesboltoknak, de jó hír lehet a könyvtáraknak. Az a kisebbség ugyanis, akik még mindig szeretnek olvasni, ráadásul klasszikus módon, papírlapokról, nem fogják feladni kedves szabadidős tevékenységüket az árak miatt, hanem a könyvtárak látogatói lesznek.
A fővárosi könyvtári beiratkozás, mondjuk egy Szabó Ervin-fiókkönyvtárba egy évre 4-5000 forint között mozog, ami nagyon megéri, hiszen havonta akár 10 könyvet is kikölcsönözhetünk. A könyvmoly kiválasztja az elolvasni kívánt könyvet, hazaviszi és használja, a használatból adódóan pedig nyomokat hagy benne. Rossz esetben szennyeződéseket, jó esetben csak életének darabkáit. Mik lehetnek ezek?
Egy kaliforniai könyvtáros összegyűjtötte az évek során talált kis relikviákat és online kiállítást szentelt nekik, egy magyar kisváros könyvtárosai szintén kiállítás köré szervezték a talált tárgyakat.
McKellar húszévnyi könyvtáros pályafutása alatt rengeteg mindent talált a visszahozott könyvekben: jegyzeteket, listákat, rajzokat, képeslapokat, fényképeket. Kitalálta, hogy lefényképezi az elhagyott tárgyakat és a képeket feltölti a könyvtár weboldalára. Így jött létre a Found in a Library Book gyűjtemény. A projekt 2013-ban kezdődött, amikor a kaliforniai Oakland Public Library frissítette weboldalát, McKellar pedig azon gondolkodott, milyen érdekes blogbejegyzéssel rukkoljon elő. Talán megoszthatná a könyvtári könyvekből előkerülő, folyamatosan növekvő tárgygyűjteményét?
A közeli könyvtárakból kollégái is elküldték neki a talált tárgyakat, McKellar kategorizálni és címkézni kezdte őket, a képeket pedig beszkennelte a könyvtár weboldalára. A gyűjtemény már 350 tételesre rúg, és megrendítő bepillantást nyújt a könyvolvasó idegenek életébe.
Ez áll az egyik sárga, öntapadós cetlire írt, könyvben hagyott üzeneten. A kollekciót titokzatosság lengi körül: hogy kerülnek szerelmes üzenetek, családi fotók, baseballjegyek vagy nyugdíjasbérlet egy könyv lapjai közé? Talán tényleg nem jelentettek semmit a tulajdonosoknak, és csak könyvjelzőnek használták őket? McKellar néhány szabály szerint szervezi az archívumot: frissnek tűnő fotót nem visz fel, a közzététel előtt törli a személyes adatokat (neveket, címeket), de semmit sem vet el, mert szerinte minden talált tárgy méltó arra, hogy szerepeljen az adatbázisban.
Szerintem minden érdekes, és nem is az én tisztem eldönteni, hogy mi nem az.
Vannak azonban kedvencei: a kicsik által írt jegyzetek, rajzok. Roald Dahl Matildájának egy példánya egyszer egy sor post-it-feljegyzéssel együtt került vissza a könyvtárba, amelyiken egy gyerek kommentjei voltak. Például „Azta! Trunchbull kisasszony ráveszi Bruce-t, hogy megegye az egész tortát! Pedig milyen nagy!”
Az oaklandi könyvtár most azt tervezi, hogy novellaíró versenyt ír ki a talált tárgyakról.
Az enyingi Vas Gereben Könyvtár igazgatója, Kuntnerné Németh Ágnes és kollégája, Kovács Gabriella nevetve mesélik, hogy mi mindent szedtek már össze a könyvekből, mikor olvasójegyek után kutattak. A jellemző leletek:
Szalámihéj, fogpiszkáló, hímzett könyvjelző, recept, lottószelvény, fotó, pénz.
Tíz éve kiállítást is rendeztek a relikviáknak, bár az olvasók nem tolongtak az elhagyott tárgyakért. Egy budai Szabó Ervin-fiókkönyvtárban a gyerekkönyvekben hagyott gyönyörű könyvjelzőkről, matricákról, fényképekről, mandalákról mesélnek. Olyan is előfordult, hogy egy kisgyerek a kölcsönzött könyv témájához kapcsolódó könyvjelzőt rajzolt, amelyet direkt a könyvben hagyott a következő olvasó nagy örömére. A felnőttek gyakran felejtenek a könyvekben blokkokat, bevásárlólistákat, de előfordult már szárított virág, mozijegy, DM- vagy bankkártya is. Ez utóbbiakat a könyvtárosok szerencsére könnyen vissza tudják juttatni a tulajdonosoknak.
(Borítókép: Egy látogató könyvet olvas egy spanyol könyvtárban. Fotó: Angel Garcia/Bloomberg/Getty Images)