Az Edinburghi Egyetem új tanulmánya szerint génjeink jelentős szerepet játszanak ízpreferenciánkban.
Ha valaha gondolkoztunk már azon, miért imádjuk a fahéjat, utáljuk viszont a chilit, ennénk nagy kanállal a kurkumát, de a kömény közelébe se mennénk, akkor álljunk is meg egy szóra! Genetika!
A tudósok 161 625 résztvevő 137 étel- és italpreferenciáját vizsgálták, a palettán rengeteg fűszer mellett szerepelt többek között a marhahús, a sör, a kenyér, a csirke, a vörösbor, a chili és a tea is. Eredményeik szerint az ezekhez az ételekhez való viszonyulásunk nem csak a kultúrán vagy az ízlelőbimbókon múlik. Vannak olyan genetikai tényezők, amelyek meghatározzák a bizonyos élelmiszerek iránti szeretetünket, a kutatók most több százat azonosítottak belőlük.
Az eredmények alapján egy 3 ételcsoportra osztott élelmiszertérképet készítettek: az első kategória ízletes, magas kalóriatartalmú ételekből áll (húsok, tejtermékek, desszertek), a második csoportba a karakteres, „hozzá kell szokni” ízű élelmiszerek tartoznak (alkohol, chili, kávé, articsóka), a harmadik csoport pedig alacsony kalóriatartalmú ételeket (gyümölcsök, uborka, barna rizs) tartalmaz.
Az érdekes az volt, hogy a magas kalóriatartalmú ételek kedvelését ugyanazok a genetikai tényezők befolyásolják, amelyek az elhízáshoz, alacsonyabb fizikai aktivitáshoz kapcsolódnak, míg a gyümölcsök és zöldségek preferenciája a magasabb szintű fizikai aktivitáshoz kapcsolódik.
A „hozzá kell szokni” ízek kedvelése magasabb fizikai aktivitáshoz, valamint a dohányzás és az ivás valószínűbb preferenciájához kötődik.
A kutatókat az is meglepte, hogy genetikai különbségeket fedeztek fel az azonos kategóriába tartozó élelmiszerek preferált csoportjai között, például csak gyenge kapcsolatot találtak a főtt és salátazöldségekhez kapcsolódó gének, valamint az erősebb ízű zöldségekhez (spenót, spárga) köthető gének között.
A preferenciák nem a sós-édes tengely mentén válnak el, ahogy az várható volt, hanem a magas kalóriatartalmú első csoport és a tanulandó ízek, a második kategória ízei között
– mondta dr. Pirastu, a milánói Human Technopole munkatársa, a tanulmány szerzője.
A csapat azt reméli, hogy az eredményeket fel lehet használni egészségesebb élelmiszerek és fogyást segítő gyógyszerek kifejlesztésében.
(Borítókép: Shutterstock)