Egy új kísérlet szerint a pszilocibinnel végzett kezelés pszichoterápiával kombinálva segít megfékezni a túlzott alkoholfogyasztást. Az Egyesült Államokban közel 15 millió 12 éves vagy annál idősebb embernek van alkoholfogyasztási zavara a 2019-es nemzeti drogfogyasztási és egészségügyi felmérés szerint.
Az úgynevezett pszichedelikus vagy varázsgombák aktív összetevője, a pszichoterápiával kombinálva adott pszilocibin legalább nyolc hónapig visszaszorította az alkoholfogyasztási zavarban szenvedő felnőttek ivását – közölték kutatók a JAMA Psychiatry című folyóiratban szerdán megjelent tanulmányukban.
A pszilocibint kapó vizsgálati résztvevők közel fele teljesen felhagyott az ivással, és ez a hatás a kutatók és a vizsgálati résztvevőkkel készített interjúk szerint egyes esetekben évekig tartott.
„Ez nem azt jelenti, hogy elfedjük a rendellenesség tüneteit. Hanem azt, hogy az emberek valóban megváltoztak valamilyen módon. Ez pedig igazán izgalmas” – mondta Michael Bogenschutz, a NYU Langone Pszichedelikus Orvosi Központ igazgatója és a tanulmány vezető szerzője.
A tanulmány kiegészíti a klinikai kutatások egyre növekvő számát, amelyek azt mutatják, hogy a pszichedelikus szerek terápiával párosítva hatékony kezelést jelenthetnek a pszichiátriai rendellenességek, köztük a depresszió és a poszttraumás stressz-zavar (PTSD), valamint az alkoholfogyasztási zavar (AUD) esetében – írja a Wall Street Journal.
Az idegtudósok azt feltételezik, hogy az érzékelést megváltoztató vegyületek felkészítik az agyat a tanulásra és a mélyreható változásra.
Kilencvenhárom, 25 és 65 év közötti férfi és nő, akik mindegyike megfelelt az alkoholfogyasztási zavar klinikai kritériumainak – vett részt a többéves vizsgálatban, amelyet a NYU Grossman School of Medicine és az Új-Mexikói Egyetem Egészségtudományi Központjában végeztek. A vizsgálatban részt vevők nagyjából fele vett be egy pszilocibintablettát, majd egy hónappal később egy másikat. A fennmaradó résztvevők kontrollcsoportként szolgáltak, és placebo-difenhidramin, a Benadryl márkanév alatt forgalmazott antihisztamin-adagokat kaptak.
A gyógyszeres kezelések előtt, között és után mindkét csoport tagjai legfeljebb egytucatnyi tanácsadáson vettek részt, amelyeket egy pszichoterapeuta-páros tartott, akik igyekeztek segíteni a vizsgálatban részt vevőknek abban, hogy a problémás alkoholfogyasztásuk korlátozására irányuló szándékukat megfogalmazzák, és segítettek nekik eligazodni a gyakran rendkívül érzelemgazdag, pszilocibin által kiváltott „utazásokon”.
Négy kezdeti pszichoterápiás ülés után és a pszilocibin- vagy placeboadagok beadása előtt mindkét csoport tagjai azt mondták, hogy nagyjából a felére csökkentették az erős alkoholfogyasztással töltött napjaik számát.
Bogenschutz szerint ez az eredmény nem meglepő, mivel korábbi kutatások szerint a pszichoterápia segíthet az ivás visszaszorításában. A tanulmány szerint az első „utazás” után 32 héttel az önbevallás szerint a pszilocibincsoportban további 40 százalékkal csökkent az erős alkoholfogyasztás napjainak száma. A kontrollcsoport tagjai nem számoltak be további csökkenésről. Valójában az ivásuk mennyisége kissé nőtt.
A pszilocibincsoportban nagyjából kétszer annyian mondták azt, hogy felhagytak az ivással, mint a placebocsoportban, amit a kutatók úgy erősítettek meg, hogy a hajukat és körmeiket etil-glükuronidra – a szervezetben az alkohol anyagcseréjének melléktermékére – vizsgálták.
Sem a kutatók, sem a vizsgálat résztvevői nem tudták, hogy ki kapott pszilocibint, és ki placebót, bár a kutatók szerint a pszichedelikus szert kapó résztvevők közül szinte mindenki helyesen tippelt a hallucinogén hatása miatt. A kettős vak vizsgálatnak ez a „feloldása” megnehezítheti a kutatók számára annak megállapítását, hogy a megfigyelt előnyök a vizsgált vegyületből vagy a vizsgálatban részt vevők elvárásaiból származnak-e, hogy előnyökkel járnak.
Az alkoholfogyasztási zavar hagyományos kezelései, beleértve a pszichoterápiát és három, az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal által jóváhagyott gyógyszert, csak mérsékelten hatékonyak a hosszú távú előnyök biztosításában. Hosszabb távú vizsgálatokra lesz szükség annak megállapítására, hogy a pszilocibinterápia tartós előnyökkel jár-e a betegeknél.
Jon Kostas, egy 32 éves volt New York-i újságíró, a vizsgálat egyik résztvevője, aki pszilocibint kapott, úgy látta, hogy a kezelés egy utolsó utáni próbálkozás. Elmondása szerint amikor a vizsgálatba jelentkezett, már körülbelül egy évtizede erősen ivott, annak ellenére, hogy terápiával és támogató csoportokkal is próbálkozott.
„Már nem tartom magam alkoholistának” – mondta Kostas, hozzátéve, hogy már nem iszik, és most az Apollo Pact Inc. nevű nonprofit szervezetet vezeti, amely a pszichedelikus szerek klinikai használatáért és a további kutatások szövetségi finanszírozásáért száll síkra.
Elias Dakwar, a Columbia Egyetem függőségi szakértője szerint, aki nem vett részt az új tanulmányban, a pénzügyi összefonódások potenciálisan zavaró tényezőt jelentenek a pszichedelikus szerekkel kapcsolatos kutatásokban:
Néhányan közülük pszichedelikus cégek tanácsadói, és pszichedelikus startupoktól kapnak támogatást.
Bogenschutz fizetett tanácsadója a pszichedelikus szereket piacra dobó cégeknek, köztük a Journey Colab Corp. nevű, San Franciscóban működő startupnak, amely a pszichedelikus szerekkel támogatott terápiára összpontosít a kábítószer-használati zavarok kezelésére.
Orvos szakértők szerint más tényezők is korlátozhatják a tanulmány megállapításainak jelentőségét, többek között az elvárások.
A vizsgálatban való részvétel drámai hatással volt Paul Mavisre, egy 60 éves, a Conn állambeli Wiltonból származó, vezető beosztású férfira, aki évtizedekig küzdött az erős alkoholizálással, annak ellenére, hogy nem kapott gyógyszert. Az első gyógyszeres kezelés során 2019 elején, amikor placebót kapott, elmondta, hogy olyan helyzetekre gondolt, amelyek arra csábítanák, hogy újra igyon, és a lányai halálán elmélkedett. A gyász eluralkodott rajta, sírva fakadt. Elmondása szerint ez az élmény arra késztette, hogy az ivást a halállal tegye egyenlővé, és ez hozzájárult ahhoz, hogy feltárja az évek óta elfojtott érzelmi fájdalmát.
Ez nagyon kellemetlen volt. Olyan érzelmi érettségem volt, mint egy 15 évesnek. Ez volt az a kor, amikor elkezdtem inni
– mondta magáról a pszilocibines terápia előtt. Azóta egyetlen pohár italt sem ivott.
Orvos szakértők azt is elmondták, hogy a vizsgálatban részt vevők alkoholfogyasztásának szintje alacsonyabb volt, mint amit az alkoholfogyasztási zavar kezelésére szolgáló más gyógyszerekkel végzett klinikai vizsgálatok során megfigyeltek, ami azt jelenti, hogy a pszilocibinterápia hatékonyságát a súlyosabb alkoholproblémák esetében még tovább kell vizsgálni. A vizsgálatban részt vevők közel 80 százaléka fehér bőrű volt, így kérdés, hogy hasonló előnyök tapasztalhatók-e változatosabb populációkban.
A másik tény, hogy a vizsgálatból kizárták azokat az embereket, akik már kezelés alatt álltak alkoholfogyasztási zavar miatt, vagy akiknek súlyos pszichiátriai problémájuk volt. A Journey Colab és más cégek pszichedelikus szerek klinikai kísérleteit támogatják:
a természetben előforduló hallucinogének szintetikus változatait fejlesztik, varázsgombát szüretelnek, téglából építenek klinikákat, és otthoni szolgáltatásokat indítanak – mindezt azzal a céllal, hogy olyan szereket kínáljanak, mint a meszkalin, a pszilocibin és a ketamin, különböző pszichiátriai állapotok kezelésére.
A pszichedelikus szerek általános elterjedésére irányuló törekvés akkor történt, amikor a szövetségi kormány lépéseket tett a pszichedelikus kutatásokra vonatkozó, évtizedek óta fennálló tilalmak enyhítésére. Májusban a Substance Abuse and Mental Health Services Administration levelet adott ki, amelyben közölte, hogy az ügynökség most már egyetért azzal, hogy a pszichedelikus szerek ígéretesek a pszichiátriai ellátásban, és hogy megvizsgálja egy munkacsoport létrehozását annak felmérésére, hogy a gyógyszerek hogyan használhatók biztonságosan a klinikai környezetben.
(Borítókép: Daniel Berehulak/Getty Images)