A vízszűrő, tápanyagmegkötő erdők pusztulása radikálisan rontja a víz állapotát.
Hőhullámok, szárazság, árvizek, erdőtüzek tarkítják időjárásunkat a globális éghajlatváltozás következtében.
Németország legnagyobb ivóvíztározója, a keleti Harz régióban található Rappbode folyónál lévő vízgyűjtő nagyjából egymillió ember számára biztosít ivóvizet. A 2015-től 2020-ig tartó hosszú aszályos időszakok annyira legyengítették a régió faállományát, hogy paraziták jelentek meg, amik teljesen tönkretették a főleg lucfenyőkből álló erdőket. Az UFZ (Helmholtz-Zentrum für Umweltforschung) hidrológusa, Michael Rode professzor szerint
Ez a hatalmas és drámai erdőpusztulás gyorsan terjed és súlyos hatással van az ivóvíztározóra.
Az erdők kulcsszerepet játszanak a víz körforgásában: szűrik a vizet és megkötik a tápanyagokat, így megakadályozzák az algák fejlődését, ami költséghatékonyabbá és egyszerűbbé teszi az ivóvíz kezelését a vízművekben.
Az UFZ kutatócsapata egy modelltanulmányban az éghajlatváltozás által kiváltott erdőpusztulásnak a tározók vízminőségére gyakorolt hatásait vizsgálta.
A Rappbode tározót három különböző vízgyűjtő terület látja el, amelyek közül kettőt bevontak a tanulmányba. A Hassel vízgyűjtő mezőgazdasági terület, míg a Rappbode vízgyűjtő régióját túlnyomórészt erdők borítják – legalábbis ez volt a helyzet a lucfenyők kihalása előtt.
Mielőtt a két vízgyűjtő területről a nagy Rappbode-tározóba ömlik a víz, a Hassel-előgát fogja fel. Itt figyeltek fel, az erdők pusztulása után, a nagy tápanyagtartalom-koncentrációra.
Sikerült kimutatniuk, hogy ha a Rappbode-i terület erdőinek 80 százaléka kihal, az oldott foszfor koncentrációja 85 százalékkal, a nitrogénkoncentráció pedig több mint 120 százalékkal nő meg 15 éven belül.
A Rappbode tározóra vonatkozó eredmények más, hasonló régiókban található vízgyűjtő területeken is alkalmazhatók. Úgy tűnik, az éghajlatváltozással járó erdőpusztulás komolyabb hatással van a tározók vízminőségére, mint például a vízhőmérséklet emelkedése.
(Borítókép: Sean Gallup/Getty Images)