A kozmikus felhők különböző típusú anyagokból állhatnak, de a legtöbb esetben ionizált, semleges vagy molekuláris hidrogén alkotja őket és kozmikus port is tartalmaznak.

A reflexiós köd viszont olyan felhő, amit csillagközi por alkot. Akkor alakul ki, ha a közeli csillagok nem elég hevültek ahhoz, hogy ionizálják a porfelhőt és ködöt hoznak létre. Alakjuk nagyon különböző lehet és lenyűgöző látványt nyújtanak, ha távcsöveken keresztül nézzük színes variációikat.  Ennek a kék színben játszó ködnek nincs saját fénye.

A reflexiós köd gázfelhőjét nevezhetjük kozmikus tükörnek is, mert visszaveri a közeli csillagok fény- és sugárzási energiáját. A visszavert fényben a rádióhullámok frekvenciája szinte változatlan marad, mert a frekvenciaspektrum ugyanaz, mint a világító csillagokból érkező fénynek. És így válik láthatóvá a por a visszavert fény segítségével.

A köd azért tűnik kéknek, mert az űrpor és a gázrészecskék szétszórják a beeső fényt. Ez a szóródás minden irányban jelentkezik és erősebb a kék fénynél, ezért is jól látjuk ezt a színt, miközben a vörös szín nagyobb része láthatatlan a szemünknek.

A reflexiós ködök végleges száma egyelőre nem ismert, a mai napig körülbelül 500-at azonosítottak. Vannak olyan reflexiós ködök, amikben ebben a pillanatban is születnek csillagok. Ilyen például a Földtől körülbelül 1000 fényévre található NGC 1333 nevű reflexiós köd a Perseus csillagképben. De nagyon ismert a látványos NGC 1788 reflexiós köd is az Orion csillagkép déli részén, a Boszorkányfej-köd felett. Szintén az Orionban található a két Lófej-köd is, az egyik sötét (jelölése B33), a másik igazi reflexiós köd, a Kék Lófej-köd, ami egy fiatal csillag fényét veri vissza és valóban egy lófejre hasonlít mind a kettő.

Ha tiszta az éjszakai égbolt, érdemes rájuk nézni egy teleszkóppal, igazi csodát láthatunk.

(Borítókép: Alan Dyer/VW PICS/Universal Images Group via Getty Images)