Viola Bence, a Torontói Egyetem antropológia tanszékének paleoantropológus professzora közeli kapcsolatban áll Svante Pääbóval. A magyar kutató az MTI-nek úgy fogalmazott, hogy a svéd kutató azzal alapozta meg a paleogenomika tudományterületét, hogy ősi maradványokból ki tudta vonni a genetikai anyagot. Felidézte, hogy a 67 éves svéd tudós harminc éven át dolgozott a neandervölgyi ember genomjának szekvenálásán. Először múmiából vont ki DNS-t a nyolcvanas években, majd elsőként sikerült egy fosszíliából szekvenálnia a neandervölgyi ember DNS-ét.

A magyar szakember, aki a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetben együtt dolgozott Svante Pääbóval, elmondta, hogy a vizsgálatok elején még csak nagyon kis mennyiségű mitokondriális DNS-t sikerült kivonni a csontokból, ez a mennyiség a módszer fejlődésével egyre nőtt és manapság már sok neandervölgyinek a komplett genomját ismerik.

A nehézséget eleinte a szekvenálásra szánt anyag előkészítése okozta. „Kivonni a csontból a DNS-t és aztán azt úgy tartani, hogy tiszta maradjon, sok évig tartó munka eredménye volt, Svante nélkül ez nem ment volna, és a paleogenomika tudománya sem létezne” – mutatott rá.

Az ősi maradványokból kivont minták genetikai összehasonlításával manapság már azt is meg lehet állapítani, hogy milyen kapcsolat van a mai ember (Homo sapiens) és a neandervölgyi ember között

– hangsúlyozta Viola Bence. Mint hozzátette, a mai ember Afrikából származik, és mintegy ötvenezer évvel ezelőtt keveredett a Neander-völgyiekkel.

Már tudjuk, hogy a neandervölgyi ember nemcsak kihalt, hanem előtte keveredett a mai emberrel valahol Ázsiában, aztán bejött Európába, és ezért mindenki, aki európai eredetű, körülbelül 1-1,5 százalék neandervölgyi DNS-t is hordoz

– magyarázta Viola Bence.

A professzor beszélt arról is, hogy mivel a neandervölgyi ember csak 5-600 ezer éve vált el tőlünk, nagyon hasznos az örökítőanyagainak az összehasonlítása az orvostudományi kutatásokban is. Egyes betegségek ugyanis már a neandervölgyi ember genomjában is megjelentek. Vannak például olyan genetikai variánsok, amelyek a neandervölgyi emberben elég gyakoriak, és a skizofréniával függenek össze. Ezt már magyar kutatók is vizsgálták – tette hozzá.

Svante Pääbo módszere segít megérteni, hogy mi az, ami különleges bennünk mai emberekben, mi az, amiben mások vagyunk a Neander-völgyiektől

– hangsúlyozta Viola Bence.

A magyar tudós kitért arra is, hogy a Nobel-díjas tudóssal a Max Planck Intézet munkatársaként több közös kutatásban is részt vettek. Egyik legfontosabb eredményük a gyeniszovai ember felfedezése volt.

A nemzetközi kutatócsoport egy, a gyenyiszovai barlangban talált körülbelül 40 ezer éves ujjcsont mitokondriális DNS-ének elemzése, valamint egy őrlőfog anatómiai elemzése alapján jutott arra, hogy egy addig ismeretlen emberfajt találtak, amely együtt élhetett a neandervölgyi és a modern emberekkel – idézte fel.     

Mint mondta, a gyeniszovai ember genetikailag és morfológiailag jól elhatárolható a neandervölgyi embertől. A legérdekesebb sajátossága, hogy rendkívül nagy fogai voltak, kétszer akkorák, mint a mai emberé. Az „új” ősember részletes elemzése még folyamatban van, a munka azonban, mivel a legfontosabb lelőhely az Oroszországban van, „kicsit komplikálttá vált” a háború miatt – jegyezte meg Viola Bence.

(Borítókép: Svante Pääbo. Fotó:  Jens Schlueter / Getty Images)