Aki valamelyik nagyváros lakója, és kapát soha életében nem fogott a kezében, az is érzékelte, hogy az idei nyáron hatalmas a baj. Kis túlzással egy csepp eső sem esett, és nem ősszel, hanem már augusztusban sárgultak a fák levelei a szárazság miatt. Felmerül a kérdés, hogy miképp hatott mindez a mezőgazdaságra. A válasz tragikus módon egyértelmű: katasztrofálisan. A szakértő szerint azonban léteznek használható módszerek az aszály ellen.
„Gyakorló gazdaként nehezen találok szavakat az idei aszályos időszakra. Szerte az országban brutális a helyzet, nagyságrendileg mindenhol 1000 milliárdos károkról beszélnek a szakemberek. Az egész agrárszektor a padlón van” – összegezte az elmúlt hónapok csapadékmentes időjárásának hatásait Kiss László agrármérnök. Az összesen 280 hektáron gazdálkodó szakember szerint bármelyik agrárágazatról is legyen szó (állattartásról vagy növénytermesztésről), mindenhol azt a kérdést teszik most fel a gazdák, hogy miből.
Miből fizessék a bérleti díjukat, miből vegyenek takarmányt, miből fizessék az input anyagot?
– sorolta Kiss László, hozzátéve: a kormánypárti politikusok nagyon szeretnek ilyenkor maszatolni és látszatígéretekkel nyugtatni, de ki kell mondani, hogy ebben a helyzetben csak pénzzel lehet segíteni a gazdákat.
Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a mezőgazdaságra egy sor másik ágazat épül, így egy dominóelv alapján az élelmiszeripartól kezdve a kereskedelemig mindenki megérezheti az aszály hatását.
Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja nemrég közzétett egy dokumentumot, mely szerint az uniós tagállamok fele szenved az aszálytól. Az Európai Aszálymegfigyelő Központ (EDO, European Drought Observatory) felmérést végzett arról, hogy mely országok vannak a leginkább kitéve az aszálynak, eredményeiket pedig egy háromfokozatú skálán jelölték. Kiderült, az Európai Unió területének majdnem fele (47 százalék) áll a második figyelmeztetési szinten az aszályt illetően, míg az országok 15 százalékát – köztük Magyarországot is – a legmagasabb, riasztási szintre sorolták. Azaz hazánkban rendkívül alacsony volt a talajnedvesség, és komoly stressz érte a növényzetet.
A kritikus fokozat rajtunk kívül amúgy elsősorban Olaszország, Spanyolország, Portugália, Franciaország, Németország, Belgium, Luxemburg, Románia területét érintette, de idesorolható Szerbia északi része, Moldova, Ukrajna, Írország és az Egyesült Királyság is. A legrosszabb helyzet Franciaországban volt, ahol az elmúlt hónapokban történelmi mértékű aszály tombolt, egyszerűen az országban nem volt víz, ezért 93 régióban vízkorlátozási intézkedéseket kellett életbe léptetni. Egyes területeken a gyümölcsösökben is öntözési tilalmat rendeltek el.
Érdekes és fontos kérdés, hogy a jövőben kivédhetők lennének-e a hasonló helyzetek, hogy az egyes természeti folyamatok megbolygatása nélkül kezelhető lehet-e a csapadék hiánya. Nos, a válasz az, hogy néhány, apróságnak tűnő, de annál fontosabb lépéssel felül tudnánk kerekedni a helyzeten.
A gazdák részéről mindenképpen a vízmegtartó technológiák használata lenne az elvárható minimum, amire manapság nagyon sok talajművelő eszköz áll rendelkezésre. Állami részről pedig a csatornarendszerek rendbetételével lehetne segíteni, illetve azzal, ha a Duna és a Tisza lefolyójellegét megszüntetnék
– szögezte le Kiss László. Pénzügyi oldalról pedig az segítene, ha a jelenlegi kárenyhítési alap jelenlegi 12,5 milliárd forintos keretösszegét megemelnék, a területalapú támogatásokat szeptemberben kifizetnék a gazdáknak, illetve ha megsegítenék a szintén nehéz helyzetbe került állattartókat is. Persze a legideálisabb az lenne, ha megfelelő mennyiségű csapadék esne, és annak az eloszlása is egyenletes lenne. Ebben azonban csak reménykedhetünk, miközben a gazdáknak érezniük kell, hogy biztonságban dolgozhatnak. Mert ha azt tapasztalják, hogy baj esetén nincsen, aki segítsen nekik, akkor nem fognak kockáztatni, inkább felhagynak a gazdálkodással. Az pedig beláthatatlan károkhoz vezet.
(Borítókép: Creative Touch Imaging Ltd. / NurPhoto / Getty Images)