Index Vakbarát Hírportál

Mindenkiből lehet gyilkos?

2022. október 9., vasárnap 19:13

Egy új filmsorozat szerint elég egy véletlen találkozás, és mi is gyilkosokká válunk. De mit mondanak erről a szakemberek?

Képes lenne megölni valakit? Egy, a BBC-n futó új sorozat, az Inside Man Stanley Tucci és David Tennant főszereplésével (várhatóan a Netflixen is műsorra kerül) azt járja körül, vajon mindannyiunkban lakozik-e egy gyilkos. David Wilson, a Birmingham City Egyetem kriminológia professor emeritusa az Independentnek mondta el véleményét a film alapgondolatáról.

A bérgyilkosok védekezése

Az akadémikus szerint a film egy érdekes, de hamis feltevésen alapul. Ha igaz lenne, hogy mindenki képes gyilkolni, a bűnözési ráta sokkal magasabb lenne, de évtizedek óta hanyatlóban van. Szerinte a filmben is bemutatott véletlen találkozások, amik végül valakit gyilkossá tesznek, a való életben nem szolgálnának elég motivációul senkinek – aki nem gyilkos hajlamú. De a bérgyilkosok gyakran hivatkoznak erre a magyarázatra, hogy csökkentsék bűntudatukat, és empátiát csikarjanak ki. Wilson szerint

azt sugallják, hogy mindannyian egy lépésre vagyunk attól, hogy ugyanúgy cselekedjünk, de csak nekik van elég bátorságuk hozzá.

A szakember szerint a gyilkosokról szóló regények, filmek, sorozatok egyszerű, szinte már mindennapi tettként mutatják be a gyilkolást, ami szinte elfogadhatóvá teszi a gyilkosságot. A gyilkosok sokszor szimpatikusak, együttérzésre csábítják a nézőket, a véres sorozatok pedig népszerűbbek, mint valaha. Miért ekkora az érdeklődés?

A professzor úgy véli, a gyilkosságok mindig is nagy kíváncsiságot generáltak, ez ma sincs másképp, és akiket ma lenyűgöznek az ilyen témájú filmek és sorozatok, azok egy másik korszakban az első sorban álltak volna a nyilvános kivégzéseken. De az kérdéseket vet fel, hogy ma miért a bűnözőket és a gyilkosokat heroizálják a filmek.

A bárányok hallgatnakban Anthony Hopkins karaktere szereti a firenzei építészetet, a gasztronómiát és Bach toccatáit. Higgye el nekem, még soha nem találkoztam ilyen érdeklődésű sorozatgyilkossal 

– mondja Wilson. Az Inside Manről az a véleménye, hogy túl szimpatikusan ábrázolja a gyilkost, hogy elgondolkodtassa a nézőket. 

Agyi eltérés a gyilkosoknál

Wilson ugyan aggódik a gyilkosok dicsőítése miatt, de derülátó, ha az egyszerű ember lelkéről van szó. Nem lehet kijelenteni, hogy bárkiből hirtelen gyilkos lehet, hiszen aki ilyesmire képes, híján van minden empátiának és bűntudatnak. Ami mégis erre a gondolatra vezetheti a forgatókönyvírókat, az az, hogy a bűnelkövetők sokszor teljesen átlagos, sőt annál elbűvölőbb közembernek tűnnek. Sármjuk, kedvességük megkönnyíti az áldozatok levadászását, és az ellentét  racionális, csábító személyiségük és erőszakos énjük között a rájuk jellemző kognitív disszonancia jele – mondja John Parrington, az Oxfordi Egyetem sejtfarmakológus-docense.

Gondoljunk csak Ted Bundyra vagy a Psychóra. De ha nincs is ilyen disszociatív identitászavaruk, akkor is kimutatható, hogy a pszichopata bűnözők agyában az átlagosnál gyengébb kapcsolat van az amygdala és a prefrontális kéreg között. Emiatt a negatív ingerek feldolgozása nem a szokásos módon történik - a bűnöző nem sajnálja szenvedő áldozatát. Ez megmagyarázhatja, hogy a bűnöző pszichopaták miért nem érzik magukat bűnösnek tetteik miatt.

Úgyhogy megnyugodhatunk, nem rejtőzik mindenkiben gyilkos, de egy fiktív filmsorozatba ez is belefér.

(Borítókép: Florian Gaertner / Photothek / Getty Images )

Rovatok