Úgy tűnik, nagyon egyszerű egészségesen, akár száz évig élni, csak mendegélni kell hozzá. Tízezer lépés – úgy tartjuk, hogy minimum ennyit kell megtennünk egészségünk, jó alakunk érdekében. De honnan ered ez a szám? És vajon ennyi-e az annyi?
Járkálással, gyorsabb gyaloglással, túrázással, villamosmegállók lesétálásával rengeteget tehetünk az egészségünkért, és még csak eszközökbe sem kell beruháznunk. Kis túlzással azt is mondhatjuk, az egészség a lábunkban lakozik, csak használnunk kell – és a láb végül is arra való, hogy járjunk vele. Tipikus „egyszerű, de nagyszerű” esettel állunk szemben, csak az a bizonytalan, hogy hány lépés is kell ahhoz, hogy egészségesek, hosszú életűek és fittek maradjunk.
Ha kicsit utánaolvasunk a tízezer lépés mítoszának, gyorsan kiderül, hogy nem orvosok, sportszakértők, edzők alkották ezt az értéket, hanem egy japán, fitneszeszközöket gyártó cég, a Yamasa Clock, amely 1965-ben dobta piacra a Manpo-kei névre keresztelt lépésszámlálót, ami tízezer lépést jelent. Innen jön tehát a szám, és nem tudományos kutatásokból.
Korábban kevés tanulmány foglalkozott a megtett lépések és az általános egészségi állapot kapcsolatával, de bizonyos felmérések alapján
az idősebb nőknél már 4400 lépés csökkentette a halálozási kockázatot.
Dr. Herman Pontzer evolúciós antropológus a hadza vadászó-gyűjtögető tanzániai közösség és a kanadai Old Order Amisok nőtagjait tanulmányozta lépésaspektusból. A hadza nők sem mondhatók lustának, 13 000, a motorizálást direkt hanyagoló amisok 14 000 lépést tesznek meg átlagosan naponta. Ez két kérdést vet fel a mi életünkre nézve: egyrészt hogy szükséges-e nekünk is ennyit kutyagolnunk, másrészt ha igen, hogyan tegyük.
Ha az első kérdést megválaszoljuk, jöhet a második is. Segítségül a Women’s Health Study 2019-ben publikált tanulmányát hívhatjuk, amely lépésszámlálót viselő nőket követett nyomon, és vizsgálta egészségügyi állapotukat. Az adatok szerint a 45 éves vagy idősebb nőknél a napi minimum 4400 lépés már csökkentette a halálozási kockázatot a napi 2700 lépést megtevőkéhez képest.
Minél több lépést tettek a nők, annál inkább csökkent a halálozás rizikója, amíg el nem érték a napi 7500 lépést,
ami fölött már nem volt kimutatható pozitív változás az egészségre nézve. A lépések sebessége furcsamód nem számított, csak a lépések száma. Más tanulmányok szerint azonban a gyorsaság is fontos, minél szaporábban, intenzívebben lépdel valaki, annál inkább csökkenti a halálozási kockázatot. Itt a válasz tehát a kérdésre: nem kell megszakadnunk a 13 000 lépésért, tehát azon sem kell töprengenünk, hogyan teljesítsük ezt a távot (körülbelül tíz kilométert).
Egy tavasszal közzétett metaanalízisben 15 tanulmányt vizsgáltak, négy európait, egy japánt, egy ausztrált, nyolc amerikait és egy negyven ország adatait tartalmazó felmérést. A tanulmányok nagy időintervallumot (1999 és 2018) fednek le. A számok alapján a hatvan év alatti felnőttek emelkedő lépésszáma csökkenti a halálozási arányt, amíg el nem érik a napi nyolc-tízezer lépést. A hatvan év felettiek esetében napi hat-nyolcezer lépés már jelentős egészségügyi javuláshoz vezethet.
Az optimális lépésszámot olyan jellemzők is befolyásolhatják, mint az életkor vagy a nem. A járás mennyisége és üteme az életkorral csökken, és nemenként eltérő lehet. A nagy tanulmányok eredményei azt mutatják, hogy az idősebb (62 év feletti) nők mortalitási kockázata napi 7500 lépésnél csökkent, a negyven év feletti amerikai és norvég felnőttek reprezentatív mintavételéből pedig az derült ki, hogy napi nyolc-tizenkétezer lépés az ideális a testsúly és az egészség megőrzéséhez.
A tanulság tehát az, hogy ne stresszeljünk a tízezer lépés elérésén, csak menjünk minél többet, minél gyorsabban – a gyaloglás tempója állítólag akkor megfelelő, ha énekelni már nem, beszélgetni viszont még tudunk közben. Kár, mert az énekkel kísért gyaloglás tovább növelhetné a felszabaduló boldogsághormonok számát, és jobb hangulatú városokat eredményezne – képzeljük csak el!
(Borítókép: Christopher Furlong / Getty Images Hungary)