A lakók és a Dunakanyar Kultúrtáj és Környezetvédelmi Egyesület kétségbeesetten tiltakozik, mert a polgármester megválasztása előtt még nem akart bányát. Veszélyben a Dunakanyar.
Októberben új polgármestere lett Pilismarótnak, aki megígérte, hogy „személy szerint nem szeretne sóderbányát nyitni”, de most a Dunakanyar Kultúrtáj és Környezetvédelmi Egyesület aláírásgyűjtésbe kezdett, mert a napokban a polgármester egy magánposztban bejelentette, hogy bányavállalkozóval folytatnak tárgyalásokat. A polgármester 2022. október 20-i posztjában a következőket írta:
„A falu iránt vállalt fent említett felelősség az, ami az ilyen kérdéseket más megvilágításba helyezi. Olyan perspektívába, ahol a jognak is meghatározó szerepe van. Egyrészt a már említett aláírt szerződés a vállalkozóval, másrészt a nemzetgazdasági stratégiai érdek a kitermelésre vonatkozóan. A gazdasági szempontok szintúgy meghatározóak.”
A polgármester hivatkozása egy településrendezési szerződésre vonatkozik, de a környezetvédő társaság állítja,
hogy a településrendezési eszközök nem változtathatók meg a lakosság megkérdezése nélkül.
A szerződés – a polgármester állításával szemben – nem kötelezi az önkormányzatot a bányanyitásra. A bányanyitáshoz viszont az önkormányzat nem kért költség-haszon elemzést, amiben benne lenne a tájképi érték, a kikapcsolódási helyszín, a szénmegkötés, az ingatlanok értékcsökkenése, az épületek rongálódása, a szántóföldek érték- és terméscsökkenése, a vízbázis esetleges szennyeződésének a problémája is.
A bánya esetleges működése miatt kialakuló bányató veszélyforrás lehet a két falu (Pilismarót, Dömös) ivóvízbázisára, mert a bánya teljes területe az ivóvízbázison fekszik.
A keletkező bányató vízfelületének elszívó hatása, a hőmérséklet emelkedéssel járó fokozott párolgás csökkenti a talajvizet és kiszárítja a környező szántóföldeket. Ráadásul Pilismarót medencében helyezkedik el, ezért a hang itt többszörösére felerősödik, a Duna vize pedig tovább erősíti a hangokat. Ezért nemcsak Pilismarót, hanem a szemközti települések is folyamatos hanghatásnak lennének kitéve. Nem beszélve a bányával járó logisztikai extrákról: a többtonnás tehergépkocsik zajhatása, az uszályok és a 11-es úton való közlekedés mindkét irányba ellehetetlenülne.
A megnövekedett uszályforgalom intenzív hullámzása
pusztítaná az ikrákat, az állandóan zavaros víz pedig a fitoplanktonokat, ami több vízi élőlény tápláléka.
A Nagy-Öböl jelenleg horgászparadicsom, de az uszályforgalom ezt is tönkretenné. A hullámzás elmossa a partokat, ellehetetleníti a vízi sportokat és a fürdőzést is.
A Dunakanyar településeit évente több ezer turista látogatja, de a bánya nyitásával a látogatottság drasztikusan visszaesne. A helyi lakosok, a Duna mindkét partján, úgy érzik, joguk van az egészséges környezethez – amit az ENSZ Közgyűlése idén az egyetemes emberi jogok közé emelt. Ezt a jogot, a környezetvédelmi társaság szerint nem írhatja felül semmilyen vélt „nemzetgazdasági stratégiai érdek” vagy gazdasági haszon.
A táj védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára történő megőrzése az állam és mindenki alaptörvényi kötelezettsége, hiszen a táj része a nemzeti vagyonnak, a nemzet közös örökségének. És a Dunakanyar mint tájegység fokozottan ebbe a kategóriába tartozik.
A Dunakanyar Kultúrtáj és Környezetvédelmi Egyesület kéri, hogy az önkormányzat zárja le a tárgyalást a bányavállalkozóval.
(Borítókép: A légi fotón Pilismarót látképe 2021. július 30-án. Fotó: Varga György / MTI)