Miért vagyunk levertek ősszel és télen, és mit tehetünk a letargia ellen?
Már megint elérkezett a deprimált hangulat, az őszi-téli borongás és beborulás ideje. Bármilyen okosak vagyunk is, bármilyen szuper találmányokra, robotokra, mesterséges intelligenciára támaszkodunk, hiába hatja át életünk minden percét a technika, az innováció – és ezzel párhuzamosan kerülünk egyre messzebb a természettől és biológiai környezetünktől –, a napfényhiány okozta rossz közérzetből egy betegség is született. Ez a szezonális affektív zavar vagy szezonális depresszió.
Testünk, agyunk a nappali fényt használja a szervezet folyamatainak irányítására: mikor együnk, mikor hajtsuk álomra a fejünket. A szezonális affektív zavar a napos órák csökkenésével alakul ki, tünetei közé tartozik a huzamosabb ideig tartó rossz hangulat, az aluszékonyság, a szénhidrátok habzsolása, az ingerlékenység, és az életöröm elvesztése – ami nyáron akár minden ok nélkül velünk lehet, csak mert meleg van és süt a nap. Nemhiába nagy az alkoholisták száma a skandináv országokban, ahol nagyon keveset látják a napot, viszont sok a köd, a hó és a hideg.
Az évszakfüggő depresszió kialakulását életkori és genetikai sajátosságok is befolyásolhatják, de szerepet játszhat az is, hogy a naphiány az alváshormon, a melatonin egyensúlyát is felborítja, a boldogsághormon (szerotonin) szintjét pedig jelentősen csökkentheti. Hogy húzhatjuk ki magunkat a bajból?
Az első és legjobb hangulatjavítónk a természet, ami épp a bajok egyik okozója is – keveset vagyunk kint, bekuckózunk, de szervezetünknek szüksége van a fényre, a levegőre.
Ki kell menni, egy nagy séta a Duna-parton, a budai hegyek között, a Balaton partján vagy bárhol a természetben percek alatt kifejti ingyenes, jótékony és hosszan tartó hatásást. Ha egyedül nehezen szánjuk rá magunkat, vigyük a családot is: az elnehezült nagypapának és a monitorhoz ragadt kamaszoknak is fontos a friss levegő és a mozgás.
A The Conversation egy gyakorlatot is javasol a kinti tartózkodás idejére, hogy még tudatosabban éljük meg a szabadtéri perceket. Ez a „három jó dolog a természetben” feladat: séta közben három dolgot meg kell figyelni a környezetből, ez a tudatosság javíthatja a hangulatot és a közérzetet. Három példa a három dologra: mókus, mókus, mókus. Mert mi javíthatná jobban a kedvünk, mint a bolyhos fülű rágcsáló?
Kicsit erőltetettnek tűnhet, de próbáljunk tudatosan mulatságos dolgokra koncentrálni. A nevetés javíthatja az alvás minőségét, a hangulatot, és csökkentheti a depresszió tüneteit. Esténként idézzünk fel néhány vicces dolgot, amik a nap folyamán történtek. Ha semmi nevetséges nem történt, akkor gondoljunk egy nehéz, napközben felmerült helyzetre, problémára, és arra, hogy kezelnénk ezt vicces módon a jövőben. Heti három-négy vicces tévéműsor is javíthatja a rossz kedvet.
Az őszi-téli hónapok nagyszerű lehetőséget jelenthetnek új hobbi vagy sport kezdéséhez: kevesebbet fogjuk emészteni magunkat és jajongani a rossz idő miatt (ősszel-télen ez természetes, kár emiatt panaszkodni), például
tanuljunk meg görkorcsolyázni vagy horgolni, iratkozzunk be valamilyen kreatív szakkörbe, vagy próbáljunk ki új recepteket.
Bármilyen alkotó tevékenység flow állapota (amikor is beleveszünk a cselekvésbe) jobb kedvre deríthet, ha sikeresek vagyunk benne, azért, ha nem úgy jön össze, ahogy kellene, akkor pedig nevethetünk egy jót. Hisz melyik kezdő kötő nem alkotott még 3 ujjú kesztyűt?
Az alvás is fontos a kiegyensúlyozott hangulat fenntartásában: próbáljunk a nyárinál korábban nyugovóra térni, a kék fény mellőzésével mély és pihentető álomba merülni. Ébredés után pedig igyekezzünk gyorsan kimenni a levegőre, a természetes fény felébreszti a testet és ébren tartja. Egy finom kávé, forró csoki, vagy a vidító orbáncfű, levendula és citromfű tea a szabadban akár egész délelőttre jókedvre deríthet.
(Borítókép: Julian Stratenschulte / picture alliance / Getty Images)