Artemiszt a görög mitológiában – többek között – a Hold istennőjének tartották, az isteni név ellenére azonban a NASA sikeres űrprogramja nélkül aligha startolt volna el az istennő nevét viselő Artemis–1 misszió sem, amely hatalmas előrelépést jelent abban, hogy újra ember járjon a Holdon.

Az út azonban, ahogy a Holdig, úgy a holdprogram elindulásáig sem volt sétagalopp, a rakéta indítása többször is meghiúsult, azonban végül november 16-án sikeresen elstartolt az Artemis–1 missziója. A mérföldkőnek számító küldetés során a személyzet nélküli űrhajó a tervek szerint Hold körüli pályára áll, majd az információk begyűjtését követően visszatér a Földre.

Nem volt zökkenőmentes az indítás, de Snoopy jól van

A 98 méter magas Space Launch System (SLS) hordozórakéta 1 óra 47 perckor (magyar idő szerint 7 óra 47 perckor), háromnegyed órás késéssel gyújtotta be hajtóműveit, és megközelítőleg 4,1 millió kilogramm tolóerőt bocsátott ki a felszálláshoz a floridai Cape Canaveralban, amikor az Apollo-programban is használt 39B indítóállásról a magasba emelkedett.

A rakéta tetején az Orion űrszonda volt, amely egy csepp alakú kapszula, az űr elérése után vált le a rakétáról. Az Oriont emberek szállítására tervezték, de a mostani tesztküldetésben csak három próbababa utazik, amelyek a rájuk szerelt különböző szenzoroknak köszönhetően létfontosságú adatokat gyűjtenek, hogy segítsék és biztonságossá tegyék a jövőbeli legénység munkáját. A tesztbábuk a gyorsulást és a sugárzást is mérik – többek között magyar fejlesztésű műszerekkel is –, és egy, a súlytalanságról informáló Snoopy plüsskutya is a Hold irányába tart. 

Hosszú az út hazáig 

A NASA szerint az Orion várhatóan nagyjából kétmillió kilométert tesz meg útja során, ez hosszabb, mint bármely más, emberi repülésre tervezett űrszonda útja. Ezalatt öt napig megy a Hold felé, a hatodik napon alig száz méterre lesz az égitest felszínétől, aztán pályára áll a Hold körül. A misszió a 26. napján eléri a Földtől mért legnagyobb távolságát, vissza pedig a 35. napon indul az Orion, amely a tervek szerint a 43. napon landolhat a Csendes-óceánban, San Diego partjainál.

A küldetés egyben az SLS rakéta debütáló repülése is, amely a valaha volt legerősebb földi pályát elhagyó rakéta, ugyanis 15 százalékkal nagyobb tolóerővel büszkélkedhet, mint a NASA XX. századi holdraszállásait hajtó Saturn V rakéta – írja a NASA. 

Hiába azonban a sikeres indítás és az áttörés, a küldetés csak az első a várhatóan egyre nehezebb Artemis-missziók hosszú sorozatában. Az Artemis–2 hasonló utat fog követni, mint az Artemis–1, de akkor már űrhajósok is lesznek a fedélzeten, az Artemis–3 pedig várhatóan először juttat egy nőt és egy színes bőrűt is a Hold felszínére, amire még szintén nem volt példa korábban.

De mi az az Artemis-program?

Az Apollo–17 1972-es visszatérése óta nem hagyta el ember a Föld pályáját, emiatt igazán nagy fába vágta a fejszéjét a NASA, amikor újra zászlajára tűzte, hogy embereket fog a Holdra vinni. Ez azonban az elhíresült mondással ellentétben nemcsak hogy nem kis lépés volt az embereknek és ezzel együtt az emberiségnek is, hanem hosszú évekbe telt, mire a ma látható fázisába ért a projekt. 2004-ben George W. Bush akkori amerikai elnök bejelentette a Vision for Space Exploration elnevezésű kezdeményezést, amely elsősorban az emberek visszaküldését tervezte a Holdra, majd hosszabb távon élő ember eljuttatását a Marsra is – írja a Planetary.

A kezdeményezést azóta ugyan többször is átkeresztelték, a jelenlegi tervek szerint az Artemis-program révén a NASA 2025-ig űrhajósokat kíván küldeni a Hold déli sarkára, amennyiben pedig sikerrel járnak, állandó jelenlétet terveznek kialakítani a Holdon is. A program Donald Trump kormányzása alatt ugyan a 2024-es dátumot tűzte ki időpontként, amikor már újra ember járhat a Holdon. Ezt a dátumot végül 2025-re halasztották. A határidő tartásaa vagy az újabb halasztás nagyban függ majd az Artemis–1 küldetésének sikerességétől. 

(Borítókép: Kevin Dietsch / Getty Images)