Az európai tengerekben három sünfajjal találkozhatunk (fekete, lila, zöld). Nevük a régi francia irechon/yrichon szóból származik, amely a herichun szó változata volt, ennek jelentése sündisznó. A tengeri sün, ez a tüskésbőrűek osztályába tartozó kis gombóc a fosszilis leletek szerint 220 millió évvel az első dinoszauruszok előtt tűnt fel a bolygón.

A sün fiziológiája

A tengeri sün általában gömb alakú vagy ovális, törékeny váza tengelyes, és apró mészlemezkékből épül fel, amelyek olyan szorosan illeszkednek egymáshoz, hogy megszilárdítják a vázat. A váz héján apró gömböcskék vannak, ezekhez csatlakoznak a mozgatható tüskék.

A héj alsó oldalán van a szájnyílás öt kalcium-karbonát foggal és egy húsos, nyelvszerű testrésszel. A száj megfogja az ételt, a fogak széttéphetik, és ezekkel kapaszkodnak a sziklákba is, hogy az ár, a hullámzás ne ragadja el őket. A tengeri sünök nagy része növényevő, főleg algákkal, moszatokkal táplálkoznak, néha medúzákkal, kagylókkal, szivacsokkal.

Körülbelül 950 tengerisün-faj él bolygónkon, közös jellemzőjük gömb alakú, tüskékkel teli kemény héjuk. A kagylók átmérője általában 3-10 centiméter.

A sünök tüskéikkel vagy csőlábaikkal hajtják magukat, de a hegyes nyúlványokkal védekeznek a ragadozók ellen is. Sokszor még így is az angolna, a vidra, a homár, rákok és tengeri emlősök tányérján végzik. De az emberek is szívesen fogyasztják, gyakran szerepel a mediterrán étlapon, vagy japán éttermekben találkozhatunk vele, ahol első számú csemege nyersen is – például sushiban.

Bár az állatoknak nincs szemük, a fényt mégis jól érzékelik, mert egész testfelületükkel látnak. A kifejlett tengeri sünök általában körülbelül öt év alatt érik el a maximális méretüket, és akár a húszéves kort is megérhetik, ha ideálisak a körülmények. Azonban ha a környezetük szennyezett, ők jeleznek először a stressz jeleit mutatva.

(Borítókép: Tahsin Ceylan / Anadolu Agency / Getty Images)