Új bagolyfajt fedeztek fel Afrika nyugati partjainál, egy kis szigeten. A veszélyeztetett kis bagoly a füleskuvikok fajába tartozik, speciális hangot ad éjszaka, és a felfedezését segítő természetvédelmi őrről kapta a nevét.
Egy nemzetközi tudóscsoport új bagolyfajt fedezett fel a Príncipe-szigeten, amely a közép-afrikai São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság része.
A bagolyalakúak rendjébe két család tartozik, a bagolyfélék és a gyöngybagolyfélék. Az újonnan felfedezett bagoly a füleskuvikok (Otus scops) közé tartozik, amely a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.
Az új bagolyról az első bizonyítékot 2016-ban Philippe Verbelen fotózta, de a helyi lakosok már 1928 óta tudnak róla, csak olyan ritkán bukkant fel, hogy nem tudták megörökíteni. Idén végre sikerült leírni a külsejét, tollazatának színét és mintáját, jellegzetes hangját és genetikáját is. Mivel ezek az alapvető tulajdonságok eltérnek a többi fülesbagoly jellemzőitől, valóban új fajról beszélhetünk.
A madarat hivatalosan príncipe-i bagoly vagy Otus bikegila néven ismerik. A bikegila nevet Ceciliano do Bom Jesus, becenevén Bikegila, príncipe-i papagájtenyésztőről kapta, aki jelenleg a sziget természetvédelmi területeinek őre, ugyanis a madár felfedezése az ő helyismeretének és erőfeszítéseinek köszönhető. Ez egyben tisztelgés is a világ minden természetvédelmi őre előtt, akik fontos szerepet játszanak az új fajok felfedezésében.
Az új füleskuviknak egyedi hangja van, egy rövid „tuu”, ami az éj beálltával másodpercenként ismétlődik. Ez a speciális hang volt az első számú nyom, ami a bagoly megtalálását segítette.
Az állat genetikai adatai azt mutatják, hogy a Guineai-öböl szigetvilágában először fészkelő vadbagolyfajtól származik.
Rokonságban áll a szárazföldi afrikai fülesbagollyal, a São Tome-i bagollyal és a Pemba-bagollyal.
Most csodálkozhatnánk, hogy egy Sárospatak méretű (139 négyzetkilométer) kis szigeten hogy tudott ilyen sokáig bujkálni az új faj, de ez korántsem egyedi eset. Az Anjouan-baglyot (az Indiai-óceán Anjouan-szigetén) 1992-ben, 106 évvel az utolsó megfigyelése után fedezték fel. A Flores-bagolyra 1994-ben csodálkoztak rá újra, 98 évvel azután, hogy utoljára látták.
A Príncipe-bagoly a nyolcadik ismert endemikus madárfaj a szigeten, vagyis a hely vad és háborítatlan környezete hihetetlenül fontos természetvédelmi szempontból. Az új bagoly körülbelül 15 négyzetkilométeren megfigyelhető, ezen a kis területen sűrűsödik össze a bagolycsaládok 1000-1500 egyede. Emiatt és mert a közeljövőben egy kis vízerőművet készülnek itt építeni, „kritikusan veszélyeztetett” kategóriába sorolták a fajt.
Az, hogy egy újonnan felfedezett fajt egyből erősen veszélyeztetettként sorolnak be, jól illusztrálja a biodiverzitás jelenlegi törékeny helyzetét. Nagy szerencse, hogy a kis bagoly a Príncipe Obo Természeti Parkban él, itt tudják monitorozni a populációt, megbecsülhetik a méretét, és figyelhetik életének alakulását.
(Borítókép: Serhat Cetinkaya/Anadolu Agency via Getty Images)