A melegedés miatt az állatok is megkezdték vándorlásukat, így új fajokkal találkoznak és keverednek. A hibridizáció már megjelent a farkasok, a medvék, a mókusok és a bálnák között is. Egy, a Nature-ben megjelent tanulmány 34 lehetséges hibrid fajt sorolt fel, amik a globális felmelegedés miatt születnek.
Egy, a Nature folyóiratban megjelent 2010-es tanulmány 34 lehetséges hibrid fajt sorolt fel, amik a sarki jégolvadás, a globális felmelegedés miatt szaporodhatnak el.
A keveredés oka, hogy az elszigeteltségben élő fajoknak el kell költözniük és új egyedekkel, fajokkal szaporodhatnak. Az újonnan létrejövő hibridek idővel kiszoríthatják az eredeti fajokat és génjeiket.
Az USA-ban és Kanadában 2006-ban már találkoztak a barna és jegesmedve keveredéséből született hibrid fajjal. A „Brolar bears” vagy „Pizzlies” néven ismert állat barnásfehér szőrzetű, orra egyszerre hasonlít a jegesmedve és a barna medve orrára.
Az olvadás miatt a jegesmedvék a szárazföld belseje felé igyekeznek a táplálék felkutatása miatt, a barnamedvék viszont északabbra merészkednek vadászni, így találkozhat egymással a két faj.
A nyolcvanas években Grönland nyugati részén egy vadász különös lényre bukkant, koponyáját 1990-ben kezdték vizsgálni a kutatók, akik szerint a vízi egyszarvúként ismert narvál és a beluga hibridje lehet. A DNS-elemzés 2019-ben megerősítette, hogy a lény 54 százaléka beluga, 46 százaléka pedig narvál – az anya részéről. Az elsőgenerációs hím hibrid állat narvál farokkal és beluga uszonnyal rendelkezett, fogai mind a két állatra hasonlítottak, de nem volt meg a narvál agyara. A koponyában azonosított szén- és nitrogénkoncentráció alapján a hibrid, szüleitől eltérően a tengerfenéken keresett élelmet magának, vagyis mással táplálkozott, mint a felszínen vadászó ősök.
A Jeges-tengeren élő állatokról a tudósok azt mondták
a fajok genomja keveredik, az adaptív génkombinációk elvesznek.
A hibridek megjelenése nem újdonság, korábban is, ha az állatoknak költözni kellett, könnyen keveredtek új fajokkal. Észak-Amerika keleti részén évtizedekkel ezelőtt találtak egy prérifarkas-farkas hibridet („coywolf”), aminek nagyobb teste, koponyája és állkapcsa volt, mint a nyugati prérifarkasoknak. A feltételezések szerint akkor fejlődhetett ki, amikor a prérifarkasok kiterjesztették területüket nyugatról az ontariói Algonquin Parkba.
A Nature-ben felsorolt keresztezett fajok közé tartoznak a barna delfin és a dall-delfin hibridjei, amiket a kanadai British Columbia partjainál láttak. Külső jegyeikben a barna delfinre hasonlítanak, de viselkedésük inkább a dall-delfint idézi, mert hozzájuk hasonlóan gyorsak. (A dall-delfin akár 55 km/órával is tud úszni, hiperaktívnak is nevezik.)
Bár a különböző fajok közötti párosodás nem mindig eredményez utódokat, a sarkvidéki fajok esetében ennek nagyobb az esélye, mert kromoszómáik száma alig változott az idők során. David Withrow, a National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) munkatársa 2009-ben látott egy hibrid bálnát,
Nem tudtam beazonosítani, még a jó távcsövemmel sem. Elküldtem a képeit az Egyesült Államok keleti partján dolgozó kollégáimnak, akik jobban ismerik a csendes-óceáni simabálnákat. Ők biztosan állították, hogy az állat hasonlít a simabálnára, de valami másra is.
A 2010-es tanulmány szerint a simabálnák északabbra költöznek, ahol olvad a jég, itt találkoznak és párosodnak egyéb bálnafajokkal.
A fajkeveredés a repülőmókusokat sem kerülte el, dr. Jeff Bowman, az Ontariói Természeti Erőforrások és Erdészeti Minisztérium munkatársa szerint az északi és déli repülőmókusok hibridjei már 1995 körül kezdtek megjelenni. 2009-es tanulmányában részletezi, hogy a meleg telek hatására a déli repülőmókusok az északi élőhelyekre költöztek, és az északi repülőmókusokkal szaporodtak. A hibrid mókus testalkatában a délire hasonlít, szőre viszont az északi faj színeiben (szürke-fehér has) pompázik.
(Borítókép: Wolfgang Kaehler / LightRocket / Getty Images)