Gyerekként valóságos katasztrófának éljük meg, ha nem fehér a karácsony, hanem szürke, lucskos és rideg, miközben a karácsonyi dalok idilli havas tájakról zengenek. Erre pedig rendre ráerősítenek a szülők és nagyszülők, akik határozottan emlékeznek rá, hogy karácsony édes ünnepén hótaposóban lapátolták a havat, és egész álló télen szánkóval jártak iskolába.
Valójában egyáltalán nem általános a havas karácsony, csak az emlékezet és a nosztalgia csalóka, az elmúlt hetven évben ugyanis mindössze tízszer-tizenötször fordult elő idehaza, hogy az év csúcsünnepének mindhárom napján legalább öt centi vastag hó borította a városokat és a vidéket (kivéve, ha a Kékestetőn lakunk).
És még azt sem mondhatjuk, hogy a globális felmelegedés miatt kell lemondanunk az idilli fehér lepelről. Habár százhúsz év alatt egy Celsius-fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet Magyarországon, ami igaz a téli hónapokra is, de a december kivétel. 1901 és 2020 közötti decemberekben ugyanis nincs egyértelmű hőmérséklet-változás semelyik irányba. Tehát nem lehet kijelenteni, hogy az ember okozta éghajlatváltozás miatt feketék a karácsonyok, szignifikáns melegedés kizárólag januárban és februárban figyelhető meg az elmúlt százhúsz évben.
Azért lehetünk ennyire magabiztosak, mert a világon az elsők között kezdtek meteorológiai méréseket Magyarországon (1815, Gellérthegy), ezért szinte el vagyunk kényeztetve, mert 1901 óta vannak megbízható adataink. Innen tudjuk, hogy a leghidegebb tél 1939/1940-ben volt, míg a legenyhébb 2006/2007-ben. Azt is világosan látjuk, hogy karácsonykor a hőmérséklet igen nagy változékonyságot mutatott mindig is: mínusz 10 és plusz 8 Celsius-fok között mozgott százhúsz év alatt, és nem kell okleveles meteorológusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: akárcsak egy kicsivel is, de fagypont alatt kell lennie a hőmérsékletnek, hogy hulljon a hó.
Többször voltak hidegebb szentesték, például az 1920-as, 1930-as, 1960-as és különösen az 1990-es években, és a 2000-es évek elején. A leghidegebbeket pedig 1961-ben (mínusz 9,2 Celsius fok), 1998-ban (mínusz 9,6 fok), és 2001-ben (mínusz 9,3 fok) tartották. Összesen hét ünnep telt mínusz 7 fok alatti középhőmérséklettel 1901 óta, és globális felmelegedés ide, vagy oda, de ebből ötöt 1992 és 2002 között kellett megélni.
De jellemző volt az enyhe fényünnep is, például a 2010-es években, amikor csak a 2008-ban fagyhatott meg a kocsonya a teraszon. A melegcsúcs 2009-ben jött el, amikor szinte neki lehetett vetkezni a plusz 7,8 fokban. De még mielőtt éghajlatváltozást kiáltanánk, az 1910-es évek környékén, valamint az 1980 körüli években is kigombolt kabátokkal lehetett rokonokat látogatni.
Vagy éppen hógolyózni, mert előfordultak azért fehér karácsonyok is, a legtöbb az 1960-as és az 1990-es, míg a legkevesebb az 1970-es és 2010-es években. Én például mindössze háromszor tudtam csak a kisfiamat szánkón húzni, amíg hipp-hopp ki nem nőtte a bobját, a karácsony napjai pedig szóba sem jöttek.
A lehullott hó a hegyekben tud csak hosszabb ideig megmaradni. Kékestetőn például kifejezetten ritka, amikor nincs hó karácsony egyik napján sem, bár az enyhe 2010-es években ilyen is előfordult. De nem kellett hegyimentőket hívni máskor sem, mert 30 centimétert meghaladó karácsonyi hóvastagság csak nyolcszor volt az elmúlt hét évtizedben. 1981 karácsonyán például 70 centiméteres hóban caplathattak, akik a magaslaton töltötték a szeretet ünnepét. A „fehér karácsony rekord” 1963-ban érkezett el Magyarországon, annyira, hogy többek között Pécsen fél métert is vastagabb hótakaróba burkolózott a város.
De miért is fontos a havas karácsony, a fehér lepel a tájon? Jó kérdés, hiszen könnyen mondhatnánk, hogy teljesen mindegy, hogy egy melegfront érte-e el szenteste a Kárpát-medencét szemerkélő esővel, vagy felhőtlen anticiklon sújtja vágni való dermesztő hideggel.
„Éghajlatunk alatt az évszakok közül leginkább a tél szokott megmaradni az emberek emlékezetében, mégpedig különösen a hideg teleket nem felejtik el még hosszú idő múlva sem... Nálunk a hótakaró rendszerint nem marad meg egész télen keresztül, de ha a tél hideg, akkor sokszor két hónapon át is hó borítja a földeket, a városok utcáit, a háztetőket, és különösen a vastag hótakaró szokatlan látványa mély benyomást tesz a szemlélőre” – írta a Légkör folyóirat 1961/4. számában Hajósy Ferenc meteorológus.
Így azután a hideg tél jóval emlékezetesebb lesz, mint az enyhe tél, mert egyrészt az átlagtól való eltérés is nagyobb szokott lenni, másrészt a hideg telek ritkábban fordulnak elő.
Egy fehér karácsony örökre nyomot hagy, és ezt csak az tudja átérezni, aki életében egyszer is lépdelt már a friss, ropogós hószőnyegen, miközben meghitt melegség járja át. A mindent beborító homogén fénylő tisztaság lélekemelő erővel bír, és ilyenkor kicsit megmosolyogtató, hogy Ausztráliában, a nyár csúcspontján bermudanadrágban és hawaii ingben kénytelenek megülni a békesség és a szeretet ünnepét.
(Borítókép: Getty Images)