Amerika leghíresebb pilótanőjének, Amelia Earhartnak a gépe 1937-ben tűnt el valahol a Csendes-óceánban. Hogy mi történt vele és a navigátorával, a mai napig rejtély, de 1991-ben egy szigeten feltehetőleg az ő gépéből származó fémpanelre bukkantak.
Az 1897-ben Kansasban született Amelia Earhart az első világháború alatt még nővérsegéd volt Torontóban, majd 23 évesen ülhetett először repülőre, ami azonnal elvarázsolta. A húszas-harmincas években a női pilótaság még egyáltalán nem volt elfogadott, de Earhart a konvenciókkal nem foglalkozva belevágott, leckéket vett, és nem könnyen, de letette a pilótavizsgát.
Úgy tűnt, Amelia nem őstehetség, sok problémája akadt a tanulással, különösen a landolás elsajátításával, de kitartása gyümölcsözőnek bizonyult. 1925-ben szociális munkásnak tanult, de közben visszatért a pilótafülkébe, és a sajtó nagy örömére népszerűsítette a sportot. 1928-ban felkérték, hogy első nőként repüljön át az Atlanti-óceánon. Bár a sajtóban azt híresztelték, ő vezette a gépet, csak utas volt egy férfi pilóta és a másodpilóta mellett. Landolás után nekifogott, hogy megírja kalandjaikat, ez lett a 20 Hrs., 40 Min. – Our Flight in the Friendship című könyv.
1928-ban a Cosmopolitan társszerkesztője lett, repülési témájú cikkei óriási népszerűségnek örvendtek a nők körében. Az ő példáján felbuzdulva iratkoztak be repülős és pilótatanfolyamokra, és a harmincas évek elején már 300 engedéllyel rendelkező pilótanő volt az Egyesült Államokban.
Közben Earhart döntögette a magassági, távolsági és sebességi rekordokat is. Eredményei után egy új repülővel gazdagodva elhatározta, hogy egy utolsó Föld körüli út után abbahagyja a repülést. Úgy nyilatkozott:
Ha ezt megcsinálom, abbahagyom a hosszú távú repüléssel való kísérletezést.
Earhart és navigátora, Fred Noonan 1937. június 1-jén Miamiből indultak Brazília, majd Szenegál felé, átrepülték Afrikát, az Arab-félsziget déli részét, és Indiából délkelet felé fordultak, hogy elérjék Indonéziát. 1937 júniusában már 32 ezer kilométer volt a hátuk mögött, ezután jött a Csendes-óceán közepén fekvő Howland-sziget, de már a július 1-jei induláskor technikai problémák adódtak. Earhart július 2-án rádión meteorológiai információkat kért a sziget térségéről, ahol épp vihar tombolt. Még néhány üzenet jött, amikből kiderült, hogy kevés az üzemanyaguk, majd a rádiójuk elnémult.
Vízbe fulladtak, egy lakatlan szigeten kötöttek ki, Japánban értek földet, és fogságba estek? Rengeteg teória keringett, de máig nem tudni, hogy mi történt. 17 napig keresték őket több mint 250 ezer négyzetméternyi óceáni területet átkutatva. 1991-ben a Kiribatihoz tartozó Nikumaroro-atollon találtak egy roncsdarabot, ami feltehetően Amelia Earhart repülőjéhez tartozott. Az alumíniumpanel részletes elemzésekor korábban nem látott D24, 335 és XRO feliratok bukkantak elő, amik gyártási kódok lehetnek. Ha ez igaz, akkor a gép tényleg a lakatlan szigeten vagy mellette érhetett földet, és Earharték akár még túl is élhették a zuhanást. A rejtett szöveg vizsgálatára a kutatók egy neutron radiográfiának nevezett képalkotó technikát alkalmaztak, ami a sérülésektől függetlenül ki tudja mutatni a legapróbb nyomokat is.
A neutronok áthaladnak a nehezebb részecskéken, és kölcsönhatásba lépnek a mintában lévő könnyebb részecskék egyes magjaival.
Amikor a másik oldalon kilépnek a mintából, elkészülnek a digitális felvételek, és előtűnnek a szabad szemmel addig láthatatlan információk is.
A technika fejlődése lehetővé tette, hogy a kutatók befejezzék a panel végső elemzését, most jöhet a kriminalisztikai analízis, ami talán megadja a választ arra a kérdésre, mi történhetett valójában Amelia Earharttal és navigátorával azon a végzetes úton, 1937-ben.
(Borítókép: Amelia Earhart 1936 körül. Fotó: Library of Congress / Getty Images)