Új tanulmányok szerint a genetika fontos szerepet játszhat a depresszió kialakulásában, de nem ez a leghangsúlyosabb tényező. A külső környezeti hatások, függőségek, traumák is elősegíthetik a betegség megjelenését.
Lehet, hogy mi vagyunk a legelhízottabbak Európában, de nem a legdepressziósabbak. Egy tavaly közzétett felmérés szerint az EU tagállamai közül Szlovéniában a legmagasabb a krónikus depresszióban szenvedők aránya, a lakosság 15 százaléka érintett, nálunk az emberek 4 százaléka szenved krónikus depresszióban. De vajon örökletes-e a betegség?
Depresszióról akkor beszélünk, ha több tünet egyidejűleg jelenik meg, és ezek legalább két hétig fennállnak. A főbb szimptómák: szomorúság, lehangoltság, súlyvesztés vagy súlygyarapodás, álmatlanság, fáradtság, nyugtalanság, döntési képtelenség, értéktelenség érzése, koncentrációs nehézség, ösztönfunkciók (étvágy, alvás, libidó) gyengülése.
Maria Melchior francia epidemiológus, aki a társadalom mentális egészségével foglalkozik, azt mondja:
Az ikertanulmányok világítottak rá arra, hogy az azonos genetikai örökséggel rendelkező, de különböző környezetben fejlődő egyéneknél az öröklődés kockázata 50 százalékos.
De még nem találták meg azokat a specifikus géneket, amik növelnék a depresszió kockázatát.
Az új tanulmányok szerint a genetika fontos szerepet játszik, de nem a legfontosabb tényező. Hangsúlyosak a szociális és egyéb külső környezeti hatások is. Quentin Defrenet, a mentális betegségekkel foglalkozó párizsi intézet pszichiátere azt mondja, a klasszikus depressziónak két kategóriája van:
Biológiai hátterű, amit antidepresszánsokkal lehet kezelni. vagy az életútból, a családi anamnéziséből következhet a betegség, ez elsősorban pszichoterápiával gyógyítható.
De a kettő sokszor nem válik szét.
Astrid Chevance, a mentális betegségek szakértője szerint a hajlam részben a genetikának és az epigenetikának köszönhető.. A traumák, a függőségek (dohány, alkohol, drogok), a kedvezőtlen családi vagy szakmai környezet mind hatással lehetnek az egyes személyek génjeinek kifejeződésére, és akár kiválthatják a depressziót. A betegeknek sokszor a családtörténetükben kell kutakodni, hogy választ találjanak kérdéseikre, állapotuk magyarázatára.
Tanulmányok kimutatták, hogy ha a nő a terhesség alatt depresszióban szenved, bizonyos biológiai mechanizmusok hajlamosíthatják a születendő gyermekben kialakuló szociális vagy érzelmi rendellenességeket. Ha a depresszió a terhesség alatt jelentkezik, az anya megváltozott hormonmennyisége befolyásolja a gyerek fejlődését is. A szülés utáni depresszió még tovább növelheti a betegség kialakulásának kockázatát a gyereknél.
Defrenet szerint
aki fiatalon látta a szüleit kórházban vagy súlyos betegen, nagy eséllyel lehet később is szorongós, depressziós.
De pusztán ez nem válthatja ki a betegséget.
A depresszió nem elkerülhetetlen, még akkor sem, ha részben örökletes. Mint sok más betegség, ez is kezelhető. A gyógyszereken kívül nagy segítség lehet a családtól kapott lelki támogatás, mentálhigiénés szakemberek bevonása vagy akár mágneses stimuláció. Ez utóbbi az idegrendszeri struktúrák fájdalom nélküli elektrofiziológiai ingerlése.
(Borítókép: Ute Grabowsky / Photothek / Getty Images)